Alexandre Gustave Eiffel (1832 –1923) neve világszerte ismerősen cseng, hiszen Párizs egyik leghíresebb látványosságát, az Öreg Hölgyet, azaz az Eiffel tornyot ő tervezte. A fémszerkezetek építésére szakosodott francia építőmérnök és gyáriparos emellett még számos ikonikus építmény tervezője volt.   [>>>]

Alexandre Gustave Eiffel (1832 –1923) neve világszerte ismerősen cseng, hiszen Párizs egyik leghíresebb látványosságát, az Öreg Hölgyet, azaz az Eiffel tornyot ő tervezte. A fémszerkezetek építésére szakosodott francia építőmérnök és gyáriparos emellett még számos ikonikus építmény tervezője volt. Többek között a New York-i Szabadság-szobor fémvázának tervezését és felépítését is az ő készítette el, de a budapesti Nyugati pályaudvar főépületének tervezője is Eiffel volt. Az ő regényes életének krónikája a kötet, amelyet a szerző valóságos életrajzi adatokra épített, mindezt fantáziájával kiegészítve szőtte izgalmas történetté. A regény kezdetén a híres tervezőmérnök börtönben van, miután felépítette a híres tornyot, a Panama-csatorna zsilipjeinek építésébe kezdett. 1889-ben azonban a Panama Társaság óriási vesztegetési botrányba keveredett, amely megrengette Franciaországot, rezgései pedig elérték Eiffelt is ennek következményeként 1892-ben bíróság elé került. Első fokon két év börtönre és 20 ezer frank pénzbüntetésre ítélték, de kiváló ügyvédjének köszönhetően a legfelsőbb bíróság végül felmentette, és ez az ítélet lehetővé tette rehabilitálását. Eiffel a börtönben idézi vissza életének maga mögött hagyott időszakát. Szeretettel emlékezik kamaszkori szerelmére, Alice-ra, majd élete későbbi nagy szerelmére, Adrienne-re, akit feleségül is kért. A lány apja híres fakereskedő volt, majd miután a szülők beleegyeztek a házasságba, végül mégis visszamondták a frigyet. Eiffel sokáig bánkódott emiatt, de édesanyja ekkor, azt tanácsolta neki „mutasd meg ezeknek, hogy híres ember leszel, és akkor rádöbbennek majd, mit veszítettek. Eiffel pedig valóra váltotta édesanyja tanácsát, majd az ígéretes jövő előtt álló fiatal mérnök 1862-ben feleségül vette egy gazdag sörgyáros, tizenhét éves lányát, Marie Gaudement kisasszonyt. A fiatal pár Clichy-La-Garenne-ben telepedett le, négy gyermekük született, közülük Eiffel legjobban a lányát, Claire-t szerette. Felesége korán meghalt, ezután még felélesztették Adriennel fiatal éveik szép emlékét, de a nő ekkor már leukémiában szenvedett és nemsokára meghalt. Furcsa fintora az életnek, hogy Eiffel fia, Edouard, Adrienne unokahúgát vette feleségül. A világhírű építész végül 91 éves korában szerettei körében adta vissza lelkét a teremtőnek. Olvasmányos, jól megírt életregény, amelyet széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]