Csoóri Sándor a legmagasabb rendű megnyilatkozásnak a verset tartotta, ugyanakkor e kötet vegyes műfajú írásai – kötetben eddig meg nem jelent esszéi, tárcái, jegyzetei, beszédei, recenziói, portréírásai – arról tanúskodnak, hogy mennyire benne élt a köznapokban. Az 1960 és 2008 között keletkezett   [>>>]

Csoóri Sándor a legmagasabb rendű megnyilatkozásnak a verset tartotta, ugyanakkor e kötet vegyes műfajú írásai – kötetben eddig meg nem jelent esszéi, tárcái, jegyzetei, beszédei, recenziói, portréírásai – arról tanúskodnak, hogy mennyire benne élt a köznapokban. Az 1960 és 2008 között keletkezett mintegy hatvan írásmű pontosan körülrajzolja, milyen személyes és közügyi kérdések foglalkoztatták a költőt e szűk fél évszázad során. Korai írásaiban először zámolyi hazalátogatásairól emlékezett meg (Fák a szérűben; Húsvét otthon), de még gyakrabban látleletet adott társadalmi, szociális problémákról, rendre a személyes sors példázatai útján (Beszél egy ember; A százforintos fiú), miközben számos írást szentelt a kultúra, az irodalom kérdéseinek, a költészetnek és a költőknek (A mindenséggel mérd magad; Talált aranypénzek; A rendhagyó író). Fölszólalt a magyar nyelv védelmében (M), visszatérő témája volt a folklór (Népdal és nóta; Érték és időszerűség), és nagyon sokszor beszélt a nemzetről, a magyar népről, a hazáról, a Kárpát-medence magyarságáról. Az írások szövegén pontosan érződik, melyek keletkeztek a rendszerváltozás előtt és után. Az 1990 után készült cikkek immár kendőzetlenül tükrözik a költő nemzetféltő aggodalmait, olykor fölháborodását, megrendülését (Lélekben erős nemzetet; Minden revízióra szorul; Pusztaszer – 1996). Megfontolt számvetéseket végzett a múltat tükröző, de még a formátlan jövő felé tapogatózó népe sorsáról, tapasztalatairól, fölismeréseiről, tévedéseiről és igazságairól (Új korszak kezdetén; Az oldott kévét összekötni). A rendszerváltozást követően látványosan megszaporodtak közügyi témájú írásai, hiszen Csoóri Sándor az MDF alapítói közé tartozott, betöltötte a Magyarok Világszövetségének elnöki tisztét, egyik kezdeményezője volt a Duna Televíziónak (Szerelem-televízió; A tűnődés szabadsága; A mélyponttól a kristályosodási pontig). E cikkeiből, leveleiből, fölszólalásaiból jól érződik, hogy mindig népben és nemzetben gondolkodott, folyvást a Kárpát-medence magyarságának egységét hirdette. De bármilyen sokszor foglalkozott közügyi gondokkal, mindig visszatért Fejér megyei szülőföldjére, megpihenni és erőt gyűjteni (Három gyertya a karácsonyfára). Csoóri Sándor publicisztikai munkásságában elválaszthatatlan egymástól a nemzet, a történelem, a politika, az erkölcs, a humanizmus és a kultúra fogalma – ezek nála valamilyen szellemi egységgé szervesülnek, és ennek a spirituális egységnek más-más szögeit, éleit, oldalsíkjait, fénytöréseit mutatják a most kötetbe sorolt írások, amelyekhez az összeállító, Pálfy G. István fűzött Utóhangot. A kiadványnak minden nagyobb irodalmi gyűjteményben helye van. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]