Az anyagi ágon részben magyar származású svéd írónő, Olga Majeau sokáig szinte semmit nem tudott ősei történetéről. Az anyjával nem nagyon tartotta a kapcsolatot, s nagyszüleit sem ismerte, majd egyszer csak megkereste őt, szülei megkerülésével a nagyanyja, Elisabeth Eperjesy (1918-2011), becenevén   [>>>]

Az anyagi ágon részben magyar származású svéd írónő, Olga Majeau sokáig szinte semmit nem tudott ősei történetéről. Az anyjával nem nagyon tartotta a kapcsolatot, s nagyszüleit sem ismerte, majd egyszer csak megkereste őt, szülei megkerülésével a nagyanyja, Elisabeth Eperjesy (1918-2011), becenevén Elfi. Ekkor hallott tőle először felmenői történetéről, és megnézhette azokat a fotókat, dokumentumokat, amelyeket a nagymamájának sikerült összegyűjtenie. Többször is folytattak beszélgetéseket, ám a nyomok így is mozaikosak voltak - sok-sok részlet hiányzott a család történetéből. A nagymama halálát követően folytatta tovább a nyomozást, és megtudta, hogy az észak-itáliai Bolzano közelében lévő Wehrburg-kastély egykoron ükapja, báró Eperjesy Béla (1848-1916) tulajdonában volt, míg el nem vette tőle az olasz állam. Aztán nagy nehezen sikerült rábukkannia dédnagyapja, Eperjesy Árpád (1882-1972) sírjára is, akit soha nem látott, s aki akkor hunyt el, amikor a szerző hároméves volt. Az ő újratemetése körüli időben fogalmazódott meg benne, hogy könyv formájában dolgozza fel a család történetét, s elsősorban Eperjesy Árpád életútját (ő látható egyébként első feleségével, Hertha von Arnimmal együtt a kötet borítóján is, mely kép az 1914-es velencei nászúton készült). Ennek érdekében bejárta Berlint, Frankfurtot, Dél-Tirolt, Bécset és Budapestet, hogy fellelje a lehetséges forrásokat. Időben azonban jóval visszanyúlva, a neves romantikus írónő, Bettina von Arnim (1785-1859) alakjának megidézésével kezdi a regényes formában elbeszélt családtörténet, aki az említett dédnagyapa feleségének, Armgard von Oriolának volt a nagyanyja. Innentől aztán nagyjából kronológiai rendben haladva ismerteti az egyes generációk történetét, majd a legrészletesebben Eperjesy Árpád életútját, a gyermekkortól a tanulmányokon, a diplomáciai munkán, az ötvenes évek elején történt kitelepítésen és az 1956-os emigráción át a Hollandiában szinte teljes nincstelenségben telt nyugdíjas évekig. Az utolsó fejezet mutatja be Eperjesy Árpád gyermekeinek és unokáinak sorsát. A kötetet igen alapos családi fotóválogatás zárja. [<<<]