Azt gondolhatnánk, hogy a második világháború története már részletekbe menően ismert, minden puzzle-darabot a helyére illesztettek a történészek, de ha alaposabban megvizsgáljuk a nagy narratívákat, hamar fel fog tűnni, hogy mennyire hézagos, mennyire torz vagy mennyire csak az egyik fél igazát   [>>>]

Azt gondolhatnánk, hogy a második világháború története már részletekbe menően ismert, minden puzzle-darabot a helyére illesztettek a történészek, de ha alaposabban megvizsgáljuk a nagy narratívákat, hamar fel fog tűnni, hogy mennyire hézagos, mennyire torz vagy mennyire csak az egyik fél igazát hirdetőek is ezek az elbeszélések. A történészek a forráskritika módszertanát alkalmazva próbálják rekonstruálni az eseményeket a hivatalos iratok és beszámolók fényében. Egy izgalmas – eddig kevésbé méltatott – forrásegyüttest alkotnak a naplók és visszaemlékezések; azok a hosszabb prózai szövegek, melyek vállaltan szubjektív módon az írójuk által meg- és átélt eseményekről tudósítanak. A jelen kötet mint forrásközlés Budapest ostromát mutatja be civil szemmel. A másfél hónapig tartó harcokban nem csupán a szembenálló felek katonái, hanem a civil lakosság is részt vett, megszenvedte a harcokat, a megaláztatásokat és nagyon komoly áldozatokat hozott és veszteségeket szenvedett. A kötet elején a tágabb kontextust felvázolandó Mihályi Balázs két tanulmányát olvashatjuk (Budapest ostroma; A naplók mint Budapest 1944-1945-ös ostromának forrásai), valamint Tóth Gábor írását (Naplók és naplóírók). Ezt követően olvashatjuk a leginkább a budai oldalon élt polgárcsaládok naplóit, melyek közül kiemelendő Greszl Ferenc naplója, aki Nagykovácsi község plébánosa volt. A közvetlen agglomerációból nagyon ritka az ilyen jellegű forrás, továbbá a visszavonuló, a kitörést túlélő magyar és német katonák is erre menekültek. Az ostrom hadi oldalát is megismerhetjük Ottenreiter Károly naplójából, melyben, mint egy hadügyi tudósító vezeti végig szinte óráról órára a környezetében játszódó eseményeket. A naplóírók közül a lány és női szerzők (Fáy Hildegard, Kolozsi Piroska, Rudnyánszky Éva) tovább árnyalják a képet, írásaikból az ostrom másik arca is feltárul. Scholz Ernő és Marót Miklós naplói pedig bepillantást engednek az óvóhelyek mindennapjaiba. A budai hegyek villáit is megismerhetjük az ostrom idején Lux Gyula, Csonka Pálné és Juhász Eszter naplóiból. Végül Györffy István naplója a kórházak életét mutatja be, az ostrom során elszenvedett borzalmas sérülések ellátását, az ellátási gondokat. Az autentikus hangok élővé teszik a borzalmakat, de egyben a hétköznapi örömöket is láttatják, a fekete-fehér képet szépen árnyalják. A kötet a magyar történelem megismeréséhez hiánypótló mű, melyet emiatt történészeknek és a téma iránt érdeklődő olvasóknak egyaránt lehet ajánlani. A kötet végén a forrás- és irodalomjegyzék, fényképmelléklet, név- és helymutató található. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]