A tizenkilenc esztendős Günter K. Koschorrek 1942 februárjában lelkes újoncként vett részt a katonai kiképzésen. Ezt követően a német 24. páncéloshadosztály 21. páncélgránátos-ezredének 1. svadronjában harcolt nehézgéppuska-kezelőként. A keleti hadszíntérre vezényelték, és részt vett a   [>>>]

A tizenkilenc esztendős Günter K. Koschorrek 1942 februárjában lelkes újoncként vett részt a katonai kiképzésen. Ezt követően a német 24. páncéloshadosztály 21. páncélgránátos-ezredének 1. svadronjában harcolt nehézgéppuska-kezelőként. A keleti hadszíntérre vezényelték, és részt vett a Sztálingrádban folyó harcokban, egészen addig, míg csapatával karácsony előtt nem sokkal vissza nem rendelték. Később Romániában, majd Olaszországban teljesített szolgálatot, s a keleti front poklához képest ezek kifejezetten felüdítő időszakot jelentettek. 1942 októberétől, a keze ügyébe kerülő cetlikre, szinte napi rendszerességgel írt naplót az általa tapasztaltakról, annak ellenére, hogy mindez szigorúan tikos volt. Az oldalakat vastag télikabátjának bélésébe varrva rejtegette, és a ritka szabadságolások idején adta oda édesanyjának, megőrzésre. A háborút követően az üzleti szférában helyezkedett el, és a naplójegyzetek el is kavarodtak. Már azt hitte, végleg eltűntek, mikor a háború után negyven évvel előkerültek. Ekkor kezdte rendezni a naplójegyzeteket, és ezek átdolgozásával született az 1995-ben németül, majd három évvel később angol fordításban is megjelent Vérvörös hó. Épp ezért különösen érdekes, és persze részletgazdag a most magyarul is napvilágot látó memoár, melynek szerzője arra is törekedett, hogy amellett, hogy emléket állítson elhunyt katonatársainak, ne magasztalja fel a háborút, és ne is gyászjelentésként tolmácsolja az eseményeket. Nem kívánja a szerző a felelősség kérdését vagy éppen az elkövetett hibákat tárgyalni, lévén ő maga egy átlagos frontkatona volt. A rövid bevezetőt követően, a frontra vonulástól kezdve írja le a kronológiai rendben a frontélményeket: a legrészletesebben természetesen a keleti fronttal és a Sztálingrádnál folytatott véres harcokkal foglalkozik mintegy a kötet kétharmadában, de beszámol a rövid olaszországi tartózkodásról, a moldvai Jászvásárnál, majd Lengyelországban, a Visztula térségében, Dániában, végül a Szudéta-vidéken történtekről, egészen az amerikai fogságba esésig. A szöveget térképvázlatok kísérik, a kötet közepén pedig egy fekete-fehér fotómelléklet is helyet kapott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]