A gyermekvállalás hatalmas kihívás, amely rengeteg örömet, de egyben sok aggodalmat, megoldásra váró feladatot is tartogat a leendő szülőknek. A gyermek érkezése egyrészt jelentősen változtat a korábbi dinamikán, másrészt nem csupán a szülő lesz felelős a gyermek mentális, kognitív és testi   [>>>]

A gyermekvállalás hatalmas kihívás, amely rengeteg örömet, de egyben sok aggodalmat, megoldásra váró feladatot is tartogat a leendő szülőknek. A gyermek érkezése egyrészt jelentősen változtat a korábbi dinamikán, másrészt nem csupán a szülő lesz felelős a gyermek mentális, kognitív és testi fejlődéséért, hanem egy olyan – korábban kevésbé vizsgált és értett – kooperatív folyamat veszi kezdetét, mely során a szülő is jelentős fejlődésen és alakuláson megy át a gyermeknek köszönhetően. A nemzetközileg elismert házaspár, Kerry Kelly Novick és Jack Novick legújabb könyvével bemutatja, hogy milyen érzelmi gyakorlatokkal juthatunk el ahhoz, hogy szülőként egy stabil, de rugalmas, a kompetenciaalapú fejlődést előtérbe állító modellt tudjunk kialakítani, melyben aztán kellően felkészíthetjük mind magunkat, mind gyermekünket a komolyabb kihívásra. A szerzőpáros egyrészt az általuk kidolgozott elméleti modellel dolgozik, amelyben a fejlődéspszichológiát, a kötődéselméletet és az érzelmi szabályozás elméletét ötvözték. Az absztrakt oldalt megerősíti, kiegészíti az empirikus kutatások tapasztalata. A Novick házaspár az általuk felállított és irányított modellintézményben, az Allen Creek Óvodában vizsgálja a kismamák és csecsemők, a nagyobbacska gyermekek és szüleik kapcsolatát. A vizsgálatok során két meghatározó viselkedési és nevelési modellt különböztettek meg: a nyílt rendszerben a felek kölcsönösen elismerő, örömteli, növekedést támogató kapcsolata biztosítja az alapot, örömmel, kompetenciával és kreativitással jellemezhető. A másik a zárt rendszer, ami jóval statikusabb, a győztes-vesztes dichotómiára épül, önismétlő megoldásokat mozgósít. Annak ellenére, hogy az előbbi tűnik a szimpatikusnak, a szerzők kiemelik, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor a kettő keveréke, vagy egyenesen a második a célravezetőbb, az adaptív tanulás révén többet profitálhatnak belőle a családtagok. Azonban az esetek döntő többségében a nyílt rendszer kialakítása és alkalmazása mellett érvelnek. A könyvben a bevezető fejezet után megtudhatjuk, mit tanul a szülő a csecsemőtől, hogyan kerülhet magával és gyermekével is magasan reflexív viszonyba. Majd arra térnek rá, hogy mit tanul a baba mind magától, mind a szülők visszajelzéseiből. A második fejezet a tipegőkkel és szüleikkel foglalkozik, kiemeli a reális és megfelelő korlátok felállításának szerepét, a szavak erejében való bizalmat, az öröm fontosságát, valamint, hogy érdemes a kicsi aktivitásában is örömet találni, a következő fejezetek az életkori sajátságoknak megfelelően alakulnak, a két-, három-, négy- és ötéves gyerekek és szüleik kapcsolata lesz a központi téma. A komoly szakkönyv végén egy összefoglaló táblázatot, a mutatókat, valamint Campos J. Anna magyar olvasóknak szánt utószavát találjuk. Érdeklődő olvasók mellett szakemberek figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]