A világhírű amerikai író 1985 őszén Párizsba utazott, hogy átvegyen egy francia irodalmi díjat; itt érte a rémisztő fölismerés: depresszióba esett. Először csupán az önbecsülés hiánya tűnt föl neki, majd öngyűlölő lett, ettől kezdve egyre tudatosabban figyelte meg betegsége tüneteit. Rájött, hogy a   [>>>]

A világhírű amerikai író 1985 őszén Párizsba utazott, hogy átvegyen egy francia irodalmi díjat; itt érte a rémisztő fölismerés: depresszióba esett. Először csupán az önbecsülés hiánya tűnt föl neki, majd öngyűlölő lett, ettől kezdve egyre tudatosabban figyelte meg betegsége tüneteit. Rájött, hogy a depresszió olyan megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan módon nyilatkozik meg, hogy a kívülállók olykor észre sem veszik. Ő azért mégis megpróbálta leírni: „Kezdtem rájönni: megfejthetetlen módon, a hétköznapi tapasztalástól teljesen idegenül, az a szürkén szemerkélő iszonyat, amelyet a depresszió bocsát ránk, olyanszerű, mint a testi fájdalom. Styron a fájdalomnál is jobban szenvedett attól, hogy a betegségén kívül képtelen volt mással foglalkozni. Olyan ördögi körbe került, amely már azt a kérdést fogalmaztatta meg vele: lehet, hogy meg fog őrülni? Hazatérte után elkezdte a betegség szakirodalmát tanulmányozni, pszichiáterhez fordult, ám egy ideig mindhiába, a betegség legyűrte. Az író e vallomásos memoárjában a lehető leghűségesebben rekonstruálja betegsége tüneteit, pontosan fölidézi akkori gondolatait és érzéseit; kritikus megjegyzéseket tesz a pszichiátriai szakirodalomra; fölidézi általa ismert személyek hasonló betegségének jeleit. Szinte rögeszmésen figyelte magát, például azt, hogy negyvenévnyi rendszeres alkoholfogyasztás után egyszer csak letette a poharat, hogy kimerültsége ellenére állandóan álmatlanság gyötörte, a beszéde lelassult és akadozóvá vált. Minden küzdelme, erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, a helyzetét reménytelennek látta, eltűnt előle a jövő. Aztán elkezdte tapasztalatait, gondolatait lejegyezni, és épp ez jelentette számára a kiutat. Megszállottan hitt az írás erejében, gyógyító hatalmában – így keletkezett ez a kis könyv, amely egyszerre memoár, lélektani esszé, pszichiátriai tanulmány. Hogy mennyire igényes munka, arra bizonyíték, hogy az író 1989 tavaszán a baltimore-i orvosi egyetemen nagy sikerű előadást tartott a depresszióról, ennek a szövegét bővítette ki e könyvvé. Munkája ma kötelező irodalom kezdő terapeuták számára. A Látható sötét ugyan kilóg Styron történelmi ihletésű életművéből, annak mégis jelentős darabja, egyben alapműve a depresszió irodalmának. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]