Tanító és tanítvány kapcsolata számos irodalmi remekmű központi elemeként jelenik meg. Kettejük kapcsolata kulcsfontosságú az emberi gondolkodás történetében, mivel aközben, hogy a mester átadja tudását, amelyet a tanítvány szivacsként szív magába, a tanítás folyamán kettejük között sajátos viszony   [>>>]

Tanító és tanítvány kapcsolata számos irodalmi remekmű központi elemeként jelenik meg. Kettejük kapcsolata kulcsfontosságú az emberi gondolkodás történetében, mivel aközben, hogy a mester átadja tudását, amelyet a tanítvány szivacsként szív magába, a tanítás folyamán kettejük között sajátos viszony alakul ki, melynek minősége alapjaiban határozhatja meg, hogy a tanítvány majd milyen módon és milyen szinten műveli a mesterétől elsajátított tudományt. Ennek a kapcsolatnak szép példázata Coelho karcsú kötetkéje, amelynek mestere, Tetsuya, a valamikori mesteríjász felhagyva tudománya gyakorlásával a történet idején már magányosan él. Ez idő tájt keresi fel őt egy ereje teljében lévő fiatal férfi, aki szeretné elsajátítani az íjászat minden csínját-bínját. Az ifjú tehetségesnek mutatkozik az íjászatban, ám annak ellenére, hogy tudja, hogyan kell a gyakorlatban bánni a nyíllal, ifjú és még háborgó lelke megakadályozza abban, hogy tökéletesen bánjon a szerszámmal. Tetsuya, példabeszédek útján át vezeti az ifjút, hogy a lélek harmóniájának megismerésén keresztül tanítványa képes legyen a tökéletes íjhasználatra. Kettejük kapcsolatát áthatja az előzetes bizalom, mert e nélkül semmilyen ismeretet nem lehet elsajátítani. A mester szentenciái (pl.: „Ha nem kockáztatsz, soha nem tudod meg, min kellene változtatnod; „Az az íjász, aki nem osztja meg másokkal az íj és a nyíl örömét, soha nem ismeri meg saját erősségeit és gyengeségeit.) pedig örökre bevésődnek az ifjú szívébe. A gyönyörű, színes illusztrációkkal kísért kötetke allúziókkal átszőtt, bölcs tanításai széles körű ajánlásra érdemesek. [<<<]