A Kr. u. 38. évben Alexandriában sor kerül a Római Birodalom történetében először datált és említett zsidók ellen elkövetett szervezett mészárlásra, melyet a szakirodalom egészen mostanáig egységesen a pogrom névvel illetett. Uhrman Iván eredetileg Alexandriai Philón fordításához szánta   [>>>]

A Kr. u. 38. évben Alexandriában sor kerül a Római Birodalom történetében először datált és említett zsidók ellen elkövetett szervezett mészárlásra, melyet a szakirodalom egészen mostanáig egységesen a pogrom névvel illetett. Uhrman Iván eredetileg Alexandriai Philón fordításához szánta kísérőtanulmánynak a szöveget, melyet a 38-as eseményekről, azok zsidó megítéléséről írt volna, ám a munka közben a New York-i Egyetem egyik professzora, Sandra Gambetti könyve olyan mély hatással volt rá, hogy munka közben irányt váltott a szöveg, kísérőtanulmány helyett kismonográfiává nőtte ki magát. Uhrman könyvét egyfajta esszéisztikusan, de mégis a lehető legtudományosabban megírt cáfolatnak, ellenvéleménynek szánja, mivel Gambetti elvitatja a pogrom fogalom relevanciáját Szerinte unyanis teljesen más okok vezettek el ahhoz, ami Alexandriában történet, mint a 20. századi eleji Oroszországban, ahonnan a fogalom elterjedt a nyugati világban. Uhrman épp ezért először a fogalmat, annak etimológiáját és eddigi használatát vizsgálja meg alaposan, felteszi a kérdést, hogy Gambettin kívül egyetlen tudósnak sem okozott problémát e fogalom ilyetén használata, nem gondoltak az anakronizmusra; egyáltalán egy modern fogalmat miért ne lehetne egy korábbi esemény pontosabb meghatározásához használni. Majd a szerző az események előzményeit, a zsidókkal szemben táplált görög és egyiptomi gyűlölködés okait tárja fel; szerinte szerfelett káros, hogy az objektív történetírás álcája mögött szinte már az áldozatot hibáztatjuk és felmentjük a gyilkosokat, ez sajnos eléggé jellemző a huszadik századi tragédiák megítélése során is. Majd az esemény és a főbb résztvevők bemutatása (Gaius Caligula, Aulus Avilius Flaccus, Isidóros, Lampón, Dionysios, Héródés Agrippa) következik. Az összegzést követően a jegyzeteket, valamint a bibliográfiát találjuk. A könyv egyrészt komoly szakmunka, másrészt egy huszonegyedik századi magyar zsidó üzenete arra vonatkozóan, hogy miért és hogyan kellene az ehhez hasonló eseteket a modern történetírásnak is kezelnie. Történészek számára mindenképpen izgalmas olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]