Múlt és jelen vetítődik egyszerre, ám mégis teljes harmóniában elénk arra a vászonra, amin Marton László Távolodó novelláinak képei peregnek. A titka elbeszélésinek az, hogy tele vannak élettel, s így hitelességgel is: pontosan így elegyedik és manifesztálódik a fejünkben az emlékek és friss   [>>>]

Múlt és jelen vetítődik egyszerre, ám mégis teljes harmóniában elénk arra a vászonra, amin Marton László Távolodó novelláinak képei peregnek. A titka elbeszélésinek az, hogy tele vannak élettel, s így hitelességgel is: pontosan így elegyedik és manifesztálódik a fejünkben az emlékek és friss benyomások egyvelege, ha végigmegyünk a Nagykörúton, vagy benézünk anyánkhoz, vagy csencselünk a bolhapiacon, így idézik meg az egykori hangulatokat az utcák, amelyekben tán az épületek, a boltok, vendéglők (helyei) megmaradtak, vagy néha már azok sem sem, megváltozott a nevük, a rendeltetésük is, mégis, valami az egykori géniuszukból ott ragadt, s egyfajta keserédes kísértetként feltűnnek - de csak azoknak, akik "éltükben" ismerték s szerették őket. A szerző ismerte és szerette is mindet, akkor is, ha urbánus nyers szókimondással illeti a kellően szutykos nagyvárosi emlékeket. Közben pedig ezzel parallel megelevenedik - hasonló stílusban - személyes múltja is, a család, a barátok, a csajok (később nők), az aláfestést pedig adja a sok-sok zene, ami a kezdetektől kíséri az útját minden értelemben. A novellák inkább hangulatok elragadóan eklektikus beszámolói, mint pontos ívű történetek - de így, e formájukban kínálnak maradandó élményt minden művelt, valami lezser de tartalmas kikapcsolódásra vágyó olvasónak. A szöveget fekete-fehér fotók kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]