Rakovszky Zsuzsa legújabb kötetében hét novelláját adja közre, melyek közös vonása, hogy mind egy-egy élethelyzetet dolgoznak fel, az emlékezés, felejtés, az emberi kapcsolatok kiismerhetetlenségét középpontba állítva. Az írónő regényeiben, novellás- és versesköteteiben már sokszor, sok nézőpontból   [>>>]

Rakovszky Zsuzsa legújabb kötetében hét novelláját adja közre, melyek közös vonása, hogy mind egy-egy élethelyzetet dolgoznak fel, az emlékezés, felejtés, az emberi kapcsolatok kiismerhetetlenségét középpontba állítva. Az írónő regényeiben, novellás- és versesköteteiben már sokszor, sok nézőpontból járta körbe a most felvázolt témákat, melyeket az elszakadás, elengedés, elválás keserű, bár olykor édes és megnyugtató érzésével egészített ki. A hét novella közül a címadóban (Boldog vég) a szocialista Magyarország hetvenes éveinek második feléből emel ki egy történetet: egy frissen diplomázott építészmérnök fiú legjobb barátjával úgy dönt, hogy Svédországba disszidálnak, ott kezdenek új életet. Az anya vívódását, belső tépelődését viszi színre a rövid szöveg, melyben Rakovszky Zsuzsa sebészi pontossággal mutatja be és elemzi az emberi lélek rejtett rekeszeit. Németh László prózája (Gyász) köszön vissza, s ebben az esetben egy nőíró érzékenysége is párosul mellé, mert az tagadhatatlan, hogy az elbeszélés „hitelességéhez ez is nagyban hozzájárul. Fia elvesztését az anya először nehezen viseli, majd kolléganői és barátai tanácsára elkezd ismét társaságba járni, kirándul és ismerkedik. Éppen, amikor változna minden, egy leendő kapcsolat is alakulóban van, valószínűleg (nem derül ki) rákos megbetegedése lesz és a műtétet követő szövődményekbe belehal. A novella az emberi psziché és tudatalatti igen tudatos és szép bemutatását kínálja fel: az anya – bár a felszínen megvált fiától – nem tudott a fiú nélkül élni, a lelki fájdalom és szenvedés végül szomatikus tüneteket produkálva felkínálta a megoldást, minden egyszerűen véget érhet a halálban. Németh László mellett Kosztolányi vagy éppen Csáth Géza pszichologizáló művei juthatnak még eszünkbe, így emelve Rakovszky Zsuzsa prózáját a magyar irodalom élvonalát korábban meghatározó írók által kimunkált hagyományfolyamba. Az igényes irodalmat kedvelőknek nem okoz csalódást az írónő jelen kötetével sem. [<<<]