Egy régi, molyette esernyővel, egy kevéske zsineggel, léccel, ollóval és kosárral, no meg egy mozsárral és egy seprűnyéllel és némi kitartással igazi helipintyőt készítenek Babavár lakói. Persze a kávéőrlőt és a jó időt sem hagyhatják figyelmen kívül, ha műkdésbe akarják hozni ezt a különös   [>>>]

Egy régi, molyette esernyővel, egy kevéske zsineggel, léccel, ollóval és kosárral, no meg egy mozsárral és egy seprűnyéllel és némi kitartással igazi helipintyőt készítenek Babavár lakói. Persze a kávéőrlőt és a jó időt sem hagyhatják figyelmen kívül, ha műkdésbe akarják hozni ezt a különös szerkentyűt (Helipintyő). A híres-nevezetes, vén pojácakészítő (azaz bohóckészítő) az, aki ilyen csodálatos dolgokra tanítja a lelkes és tettrekész babanépséget. De másoknak is szívesen segít, például üvegkirály üveggyerekének üveglábát is ő gyógyítja meg (Hajnalonként, mikor dér van), vagy az erdőlakók utcanévtábláit is elkészíti (Menőmanó), sőt, ha kell, erdő-mező védelmére harcba vonul a szemetelők ellen is (Kinn a tiszta természetben). A gyerekek a tizenkét versbe szedett történet mindegyikében találkozhatnak a kedves pojácakészítő mesterrel, aki minden bajra tud megoldást. A Varga Tamás illusztrácíóival díszített kedves kiadványt, mely Lászlóffy Aladár hetvenedik születésnapja alkalmából jelentetett meg a kiadó, széles körben érdemes ajánlani. [<<<]