Az ember halandósága és a halál a filozófia egyik kiemelt témája ősidők óta, ám igazán középponti kérdéssé - nem függetlenül a vallásos hitek (és így a halhatatlanság hite) megrendülésétől, elhalványulásától - a 19-20. században vált, elsősorban az életfilozófiákban és az egzisztenciafilozófiákban.   [>>>]

Az ember halandósága és a halál a filozófia egyik kiemelt témája ősidők óta, ám igazán középponti kérdéssé - nem függetlenül a vallásos hitek (és így a halhatatlanság hite) megrendülésétől, elhalványulásától - a 19-20. században vált, elsősorban az életfilozófiákban és az egzisztenciafilozófiákban. Ez a szép és elegáns kötet ezekből az írásokból válogat egy "halálkoszorúra" valót. Az időben legkorábbi darab Sören Kirkegaard elgondolt, valójában el nem hangzott sírbeszéde (Egy sírnál), amit Max Scheler egyik posztumusz megjelent thanatológiai - a haláljelenség fenomenológiai elemzésére vállalkozó - tanulmánya (Halál és továbbélés), és Georg Simmelnek már halálos betegen írt, a saját halállal szembenéző Halál és halhatatlansága követ. A három filozófiai írást Miguel de Unamuno két misztikus novellája foglalja keretbe. A kiadványt a szerkesztő-fordítók (Csejtei Dezső és Juhász Anikó) elmélyült utószava zárja, amely az egyes írásokat Heidegger korszakos műve, a Lét és idő fényében elemzi. A kiadvány írásai természetesen nem könnyű olvasmányok, ugyanakkor mindenkihez szólnak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]