Szinte mindenki számára ismerős a kicsiny nógrádi falu, Drégelypalánk neve, amelyet a település felett magasodott vár tizenhatodik századi kapitánya, Szondi György és katonái és krónikásuk tettek halhatatlanná, a krónikásuk Tinódi Lantos Sebestyén tett halhatatlanná. A huszadik század első   [>>>]

Szinte mindenki számára ismerős a kicsiny nógrádi falu, Drégelypalánk neve, amelyet a település felett magasodott vár tizenhatodik századi kapitánya, Szondi György és katonái és krónikásuk tettek halhatatlanná, a krónikásuk Tinódi Lantos Sebestyén tett halhatatlanná. A huszadik század első harmadában alkotó Matunák Mihály, felvidéki katolikus pap és helytörténész a település történetének török kori, 1552 és 1593 közötti, kevésbé ismert fejezeteit dolgozta fel ebben a kis tanulmányában. 1552-ben az ostrom gyakorlatilag porig rombolta a fellegvárat, de később a török így is megvetette lábát, idővel a kis hegy alatti falu megerősítésével épített palánkvárat, és a nógrádi törökök többek között innen is fenyegették és próbálták megsarcoltatni a hódoltsági határ túloldalán lévő felső-magyarországi bányavárosokat. A szerző ezeknek a településeknek (Selmec-, Breznó-, Körmöcbánya, Korpona stb.) levéltárait kutatta át, és az ott talált levelekből bőségesen idézve készítette el a maga korában úttörő, hiánypótló munkáját, amely nem pusztán Drégely és Palánk, hanem egész Hont vármegye 1560-80-as évekbeli történelmére fényt vet. A személy- és helynévmutatóval záruló klasszikus pozitivista történetírói munka a millennium idején egyik aranykorát élő helytörténetírás szép példája. "www.kello.hu [<<<]