A székelyek története, sajátos társadalmi-kulturális különállásuk magyarázata, eredetük kérdése gyakorlatilag a kezdetek óta foglalkoztatja a magyar és különösen az erdélyi történetírókat. A múlt századforduló kiváló historikusa 1927-ben, több évtizedes forrásfeltáró és feldolgozó munkálatokkal a   [>>>]

A székelyek története, sajátos társadalmi-kulturális különállásuk magyarázata, eredetük kérdése gyakorlatilag a kezdetek óta foglalkoztatja a magyar és különösen az erdélyi történetírókat. A múlt századforduló kiváló historikusa 1927-ben, több évtizedes forrásfeltáró és feldolgozó munkálatokkal a háta mögött, szülőföldjéről való elüzetése után jelentette meg összefoglalását. A szerző - az előszót idézve - "a székelyek történetének lényegét és súlypontját nem az eredet homályos kérdésének tisztázásában, hanem a már dokumentálható történelem és az intézmények fejlődésének megállapításában" látja, bár ő is előáll egy sajátos elmélettel az eredetre nézve. Világos nyelvezetű, fejezetvégi jegyzetekkel kísért elbeszélése - hagyományos tagolás szerint - három nagy korszakra (középkor, a fejedelemség kora, legújabb kor) bontva tárgyalja a székelyek történetét, valamint a jogi különállás és önkormányzatot biztosító intézmények fejlődését a kezdetektől az első világháború kitöréséig. Az egyes részleteiben talán már meghaladott, de összességében ma is időtálló, haszonnal forgatható munkát név- és tárgymutató egészíti ki. [<<<]