A szlovákiai szerző fiának ajánlja fél-egyoldalas lírai hangvételű gondolatmenetekből álló esszékötetét, mely időről, Istenről, hazafiságról, szerelemről, művészetről szól, és olyan konkrétabb, átvittebb értelmű problémákról, mint az ünnepek és gyásznapok, gondolatban vétkezni, az író kiváltsága   [>>>]

A szlovákiai szerző fiának ajánlja fél-egyoldalas lírai hangvételű gondolatmenetekből álló esszékötetét, mely időről, Istenről, hazafiságról, szerelemről, művészetről szól, és olyan konkrétabb, átvittebb értelmű problémákról, mint az ünnepek és gyásznapok, gondolatban vétkezni, az író kiváltsága vagy a nők igaza. Az író nem fél közhelyes tréfákhoz nyúlni, mint pl.: "Egy nőnek mindig igaza van - kivéve, ha nincs igaza." (A nők igaza) Hogy azután a hasonló hangnemben folytatódó, okoskodó férfi logikával is érzékeltesse a férfi-nő viszony bonyolultságát. Néha megszólítja az olvasót, a népszerű ezoterikus szerzőkhöz hasonlóan: "Előző életedben indiai hercegnő voltál. Nem tudtad?" (A rét virága) Máskor meg alliteráló szójátékokat űz: "Illanó illat, libbenő szellő, pillanat." (Boldogság) Ám a lényeget azok a kristályos prózakölteményszerű sorok rejtik, amelyek a szavak mögé pillantva tárják fel az élet hihetetlen gazdagságát. A Béke című szövegben olvassuk: "Majd egyszer, ha nem nézel többé a szemembe, s nem kérded már, szeretlek-e. Akkor talán béke leszel, de csak önmagadnak. Mert bennem tovább élsz, elmozdulsz minden pillanatban, legendák gyűrűznek nyomodban, kísért s lenyűgöz mosolyod." A költői ihletésű filozofikus próza kedvelőinek ajánlható a küllemében is igényes kötet. [<<<]