Christopher Moore eleddig leginkább a zsidó-keresztény kultúrkör megszentségtelenítésével volt elfoglalva - a lehető legviccesebb módon, és ennek okán teljes (bűn)bocsánatot érdemelve. Figyelme fókuszába azonban ezúttal az amerikai őslakosok, és ezen belül is a varjú indiánok kerültek. Mostani   [>>>]

Christopher Moore eleddig leginkább a zsidó-keresztény kultúrkör megszentségtelenítésével volt elfoglalva - a lehető legviccesebb módon, és ennek okán teljes (bűn)bocsánatot érdemelve. Figyelme fókuszába azonban ezúttal az amerikai őslakosok, és ezen belül is a varjú indiánok kerültek. Mostani regénye főhőse, Samuel Hunter ugyanis varjú indián, igaz, az "elfajzott" típusból: maga mögött hagyva a rezervátum minden értelemben korlátozott lehetőségeit, tizenöt évesen megszökött ősei földjéről. A szerencse - nagy részben intelligenciájának és kitartásának köszönhetően - mellé is szegődött; Sam harmincöt évesen sikeres biztosítási ügynök, aki pozíciója minden anyagi előnyét élvezi. Egy reggel azonban kényelmes, de mérhetetlenül üres életét fenekestül felforgatja egy szőke bombázó, Calliopé, és a vele egyszerre - kizárólag Sam számára - mutatkozó misztikus törzsi jelenés. Hamarosan kiderül, hogy a vízió nem egyszeri csoda volt: Samhez egy ősi indián istenség, Prérifarkas csatlakozik. A túlvilági lény küldetése, hogy felébressze benne ősei szunnyadó szellemét, misztikus mesélői hivatását - és közben a lehető legaprólékosabban tönkretegye az életét. A mű azoknak ajánlható, akik szerették Moore korábbi könyveit, és/vagy fogékonyak a gátlástalan, burjánzó fantáziával hömpölygő humorra. [<<<]