Herman Ottó 1914-ben megjelent munkája - melynek reprint kiadása a jelen kötet - a magyar pásztorok "nyelvkincsét" tárja az olvasók elé fogalomkörök szerinti szószedet formájában, szorosan kapcsolódva 1909-es A magyarok nagy ősfoglalkozása (201121073) című, a magyar állattenyésztés történeti   [>>>]

Herman Ottó 1914-ben megjelent munkája - melynek reprint kiadása a jelen kötet - a magyar pásztorok "nyelvkincsét" tárja az olvasók elé fogalomkörök szerinti szószedet formájában, szorosan kapcsolódva 1909-es A magyarok nagy ősfoglalkozása (201121073) című, a magyar állattenyésztés történeti összefoglalását adó könyvéhez. Az anyag kisebb részben a szerző saját gyűjtése, nagyobb része azonban "irodalmi forrásaink kiírása" - miként előszavában fogalmaz. A mű érdekessége, hogy Herman Ottó nem csupán nyelvi meghatározást ad, hanem arra törekedett, hogy "a természetrajzi elemek szakszerűen meghatározva legyenek". Bevezető tanulmányában egészen az emberi eredetig, a magyar pásztorművészet ázsiai párhuzamáig, a pásztornyelv, lelkület és bölcsesség bemutatásáig megy vissza, híven eredeti céljához: a magyarság eredetének tisztázásához. A kötet függeléke a "tót" és "oláh" anyaggal, illetve a halászat szókincsével egészíti ki a gyűjteményt, amely helyreigazításokkal és szómutatóval zárul. Ma is forrásértékű mű - minden nagyobb néprajzi-nyelvészeti gyűjteményben helye van, ahol az eredeti kiadás hiányzik. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]