Manapság már nem restellni való dolog, ha valaki huszonöt évnél idősebb, és még nem házasodott meg. Sőt, mintha az igazi "dolce vita" csak akkor kezdődne: megvan az önálló kereset, a saját lakás, a biztos egzisztencia, népes baráti kör, és a privát idő, amit úgy lehet múlatni, ahogy épp kedve   [>>>]

Manapság már nem restellni való dolog, ha valaki huszonöt évnél idősebb, és még nem házasodott meg. Sőt, mintha az igazi "dolce vita" csak akkor kezdődne: megvan az önálló kereset, a saját lakás, a biztos egzisztencia, népes baráti kör, és a privát idő, amit úgy lehet múlatni, ahogy épp kedve szottyan az illetőnek. Pontosan így élt Lori Gottlieb is, mikor egyszer csak arra eszmélt, hogy elmúlt negyven éves, és még mindig ugyanezt csinálja egy középkategóriás baráttal az oldalán. A felismerés élete teljes átgondolására - és ennek a könyvnek a megírására késztette. Ebben azt a sokakat érintő dilemmát boncolgatja, hogy érdemes-e várni az álomképszerű Igazira, lehet-e egy kevésbé látványosan ideális férfiból is remek férj - tehát, hogy kell-e kompromisszumot kötni, és ha igen, mennyit és miben. Könyvében ír a társkeresés időszakának útvesztőiről, a keserves leszámolásról a fantázia világával, a tudatosan megvalósított "okos döntésekről", a hétköznapokban működő kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen dolgokról, valamint annak a pillanatnak (és embernek) a felismeréséről és megragadásáról, aki amely (aki) igazi lehetőséget tartogat. A sok példatörténettel kiegészített, kellemes és okos tanácsadó kötet minden érdeklődőnek ajánlható, hasznos olvasmány. [<<<]