Az önéletrajzi ihletésű holokausztregény írója tizenkét éves volt, amikor a családját kiirtották és ő egyedül maradt a világban. Mala vallásos zsidó közegben nevelkedett a lengyel kisvárosban, Tarnogródban. Szerető szülők nevelték, édesapja Yitzchak Szorer az első világháború utáni világválság   [>>>]

Az önéletrajzi ihletésű holokausztregény írója tizenkét éves volt, amikor a családját kiirtották és ő egyedül maradt a világban. Mala vallásos zsidó közegben nevelkedett a lengyel kisvárosban, Tarnogródban. Szerető szülők nevelték, édesapja Yitzchak Szorer az első világháború utáni világválság idején Uruguayban próbált szerencsét, de annyira hiányzott neki a családja, hogy végül, miután egy kis pénzt össze tudott gyűjteni, hazatért hozzájuk. Tisztességesen meg tudtak élni egy ideig, de 1936-tól szörnyű idők köszöntöttek minden zsidó emberre. Először „csak a tanáruk, Weis kezdte el ütlegelni az iskolában a zsidó fiúkat, majd kitiltották őket az intézmény falai közül, 1939 augusztusában pedig, amikor Mala a nagybátyjánál nyaralt, hírt kapott arról, megkezdődött Lengyelország német megszállása, a kislány ekkor azonnal haza ment a szülői házba. A családja ekkor már nagy szegénységben élt, nem volt ennivalójuk, ezért a kislány a bátyjával együtt koldulni kényszerült, hogy legyen mit enni a szüleinek és a kisebb testvéreinek is. Egy ilyen alkalommal a németek lelőtték a bátyját, majd nem sokkal ezután az otthonmaradt szülőket és Mala testvéreit is kivégezték. A kislány ekkor Malach nevű cicájával elmenekült a közeli erdőbe, hogy megpróbálja itt túlélni a háborút. Amikor kimerészkedett a közeli faluba, hogy élelmet szerezzen, levette ruhájáról a sárga csillagot és a közeli tanyákon segített a munkákban, ezért enni adtak neki. Mindenki azt hitte, hogy árva gyermek, a túlélés érdekében Mala kénytelen volt hazudni, a nevét Stefania Iwkiewiczre változtatta és kereszténynek hitt gyermekként számos helyen befogadták szállást és ételt is adtak neki. A félelem azonban mindig ott bujkált a lelkében, mi lesz, ha valaki felismeri. Németországba ment, Lipcsében egy gyárban kezdett el dolgozni és egyre nagyobb reménnyel hallgatta a híreket, amelyek a német haderő összeomlásáról szóltak. 1945 áprilisában már nem félt bevallani munkatársainak, ki is ő valójában. Miután véget ért a háború, egy transzporttal először Angliába ment, majd kérvényt adott be, hogy Palesztinába utazhasson, hogy ott élő nagybátyját meglátogassa, mert rajta kívül valamennyi hozzátartozóját elveszítette. Angliában varrónőként dolgozott, itt ismerkedett meg Meirrel és 1949. február 20-án a két fiatal összekötötte az életét. Ezen a napon szeretett macskája, Malach, „aki az élet borzalmas helyzeteiben hat éven keresztül volt a társa, kereket oldott, örökre eltűnt, mintha tudta volna, hogy ettől a naptól kezdve már más vigyáz a gazdájára A szerző családi albumából megmaradt, fekete-fehér fotóival kiegészített történet lelkileg megterhelő, a fiatalok számára azonban nagyon fontos ennek a történelmi kornak megismerése, amely nemcsak az áldozatokról és túlélőkről szól, de olyan inspiráló emberekről is, mint Mala, aki a végsőkig küzdött az életben maradásért. " [<<<]