Hét évvel a Lájfsztori első megjelenése után - az idei Ünnepi Könyvhétre időzítve - jelenik meg Jávorkai Judit második könyve, amely (ahogy a címe is utal rá) szerves folytatása előző kötetének. A stílusa nem változott: a műben most is naplóra (vagy ma már inkább mondhatjuk, hogy blogbejegyzésekre)   [>>>]

Hét évvel a Lájfsztori első megjelenése után - az idei Ünnepi Könyvhétre időzítve - jelenik meg Jávorkai Judit második könyve, amely (ahogy a címe is utal rá) szerves folytatása előző kötetének. A stílusa nem változott: a műben most is naplóra (vagy ma már inkább mondhatjuk, hogy blogbejegyzésekre) hajazó, személyes hangvételű írások olvashatóak, amelyekben szubjektív történések, élmények kapcsán fejti a szerző gondolatait a hétköznapi életről, miközben nyomon követhetjük sorsának alakulását is. A hasonlóságok az előző könyvvel azonban itt be is fejeződnek, mert ezt a művet a múltidézésnek szánta: szó szerint születése pillanatától pergeti vissza emlékeit, megelevenítve a letűnt időket: a nyugodt, karizmatikus édesapa és a szelíd édesanya alakját, a testvéreket - gyermekkor semmivel össze nem téveszthető, nosztalgikus hangulatát. A sztori - egymással lazán összefüggő, rövidebb írások hosszú lánca - egészen a jelenig ível, és lényege egy, az utolsó lapok egyikén olvasható mondattal összegezhető leginkább: "Az élet a Mátrixban nem könnyű...". "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]