A neves erdélyi költő és prózaíró legújabb kötetének műfaji meghatározása igencsak nehéz feladat. Novellák sorának nevezhető a négy nagy ciklusra (A bokszoló; A vadász; A rendező; A diszkoszvető) osztott történet, amelynek írásrészletei valamilyen motívummal, cselekményszállal, szereplővel (ilyen   [>>>]

A neves erdélyi költő és prózaíró legújabb kötetének műfaji meghatározása igencsak nehéz feladat. Novellák sorának nevezhető a négy nagy ciklusra (A bokszoló; A vadász; A rendező; A diszkoszvető) osztott történet, amelynek írásrészletei valamilyen motívummal, cselekményszállal, szereplővel (ilyen állandó szereplője az írásoknak a négy, címben megjelölt sorstárs) vagy helyszínnel kapcsolódnak egymáshoz. A mozaikképekből összeálló kelet-középeurópai sorstörténet lélektani metszetben és posztmodern alakzatokra emlékeztető szövegezésben Erdély közelmúltjáról, főként a hetvenes, nyolcvanas évek történéseiről ad hű képet, a kisember szemszögéből láttatva azokat. Bogdán László füstös, vodka- és pálinkaszagtól fülledt erdélyi kocsmákban leli meg azt az értelmiségi közeget (írók, költők, szerkesztők, művészek stb.), akiket a közös sors kovácsolt eggyé. Az ő beszélgetéseik, gondolatfutamaik nyomán körvonalazódik az Erdélyben élők sorsközösségének lényege. A szerző a megmaradás, a túlélés trükkjeinek egyszerre reális és groteszk krónikáját adja ezekben az írásokban. Hőseinek a hétköznapokban igen sok leleményre, ravaszkodásra van szüksége ahhoz, hogy fönnmaradjanak. A kocsmában mulatozó társaságot magához invitáló Feri bácsi és Rebi néni életükkel az erdélyi magyar sors élő példázatai. A társaság tagjairól csakhamar kiderül, hogy szegről-végről rokonok, ekkor meg is állapítja a román hölgyike, úgy látszik maguk magyarok, valahol mindannyian rokonok. És valóban, a Németországban szerencsét próbáló Vadász is hamar mecénásra lel egy kinti magyar grófban, és csakhamar ott nyugaton is kiderül néhány 'echte' németnek vélt kollégájáról, hogy erdélyi gyökerei vannak. És ez a gyökérzet az a megtartó erő, amely - bárha gyakorta fölvetődik a szerzőben, miért él ő még mindig szülőföldjén - odaláncolja, gúzsba köti őt magát és övéit. És közben alakul, formálódik a történet, előkerül a szerző nagyapjáról kés zült megsárgult fotó, és a magát kereső Bogdán képzeletében eggyé montázsolódik múlt és jelen, emlék, realitás, valóság és varázslat. Ez a különös többrétegűségből adódó rejtélyesség a jellemző valamennyi írására, a játékossággal vagy éppen komolykodással elfedett méltóság. - Értékes, gondolkodásra késztető prózakötet, amelyet azonban csak gyakorlott olvasóknak érdemes ajánlani. [<<<]