Rónay György alapvető regénytörténeti kötete első ízben 1947-ben látott napvilágot, és a második kiadás óta is eltelt több mint húsz év (Budapest, Magvető, 1985). A Szerb Antal irodalomtörténetének méltó párjaként is helytálló elemzésgyűjtemény a magyar regényirodalom három nagy korszakát tárgyalja
[>>>]
Rónay György alapvető regénytörténeti kötete első ízben 1947-ben látott napvilágot, és a második kiadás óta is eltelt több mint húsz év (Budapest, Magvető, 1985). A Szerb Antal irodalomtörténetének méltó párjaként is helytálló elemzésgyűjtemény a magyar regényirodalom három nagy korszakát tárgyalja Eötvös Józseftől Kassák Lajosig. A határozottan realista - Horváth János-i kifejezéssel ?nemzeti klasszicista? - szemléletnek megfelelően, amely az irodalom célját a kor valóságának visszaadásában, továbbá a nemzeti élet és lélek visszatükrözésében látja, Rónay kiindulópontul két eszményi klasszikust választ: Eötvös Józsefet és Kemény Zsigmondot, majd egy fejlődési ív mentén a negyvennyolcat követő nemzedék ?zord éveit?, illetve a századvég időszakát áttekintve érkezik el ?a magyar regény virágkorához?, a Nyugat első és második nemzedékéhez. A személyes hangvételű, szellemes, okos elemzések pedagógiai szempontból is értékesek, hiszen a szerző minden írását a cselekmény összefoglalásával kezdi, és fokról fokra bontja ki az elemzett mű eszmeiségét. Ma már természetesen a vájt fülű olvasó többet szeretne tudni a narrációról, a nyelvi megformáltság jelentésképző erejéről, és bizonyára sokan vitatják azt a szemléletet, amely hiányolja a romantika vagy az impresszionizmus kifejező erejét és elhajlásnak tekinti a modernizmust a remek stílusban íródott, mindig az emberi tartalmakat firtató, finom elemzéseket azonban érdemes széles körben ajánlani, különös tekintettel a középiskolás korosztályra.
[<<<]