Minden irodalomnak megvan a saját kánonja. A magyarban Tandori Dezsőnek speciális szerep jutott. A mester költészete mérföldkő és hivatkozási alap is egyben. Új verseskötetét széles körben várták: Mi újat hoz lírája, mennyiben változott, frissült? Mindez rögtön az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet   [>>>]

Minden irodalomnak megvan a saját kánonja. A magyarban Tandori Dezsőnek speciális szerep jutott. A mester költészete mérföldkő és hivatkozási alap is egyben. Új verseskötetét széles körben várták: Mi újat hoz lírája, mennyiben változott, frissült? Mindez rögtön az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet címadó verséből kiderül. A Liget című folyóiratban még így jelent meg a költemény: "Úgy nincs, ahogy van. Ne mondd, nem szóltam." De ez lassan kezdett átalakulni a szerzőben, s mikor sokat idézgette, a következő lett belőle: "Úgy nincs, ahogy van. Ne mondd, hogy szóltam." És ez valóban világnyi különbség. Olvashatunk egyaránt formabontó, valamint a nagy mesterek előtt tisztelgő költeményeket. A kötetben megtalálhatjuk a szerző saját készítésű grafikáit is, melyek külföldi és magyar irodalmárokról készültek. A kötet Zárványok névre keresztelt második ciklusában olvashatjuk a szerző már jól ismert képverseit, melyeknek az alapgondolata a következő: "Kezdetnek ne feledjük: Mindenki sziget". S azt is megtudhatjuk, hogy milyen a "pont a pín". A harmadik ciklus a híres Pontverseket tartalmazza, hiszen "olyan jól lehet ezeket - csak úgy! - összevisszázni." A magyar posztmodern költészet legjelentősebb képviselőjének tipográfiai kivitelében is igényes kiadványa minden versszerető olvasó számára ajánlható. [<<<]