A második világháború végén, 1944-ben, a magyar történelem talán legtragikusabb évében látott napvilágot Karácsony Sándor most közreadott tanulmánykötete A neveléstudomány társaslélektani alapjai harmadik része (A társadalmi nevelés és a társaslélek akarati működése) első köteteként, A magyar   [>>>]

A második világháború végén, 1944-ben, a magyar történelem talán legtragikusabb évében látott napvilágot Karácsony Sándor most közreadott tanulmánykötete A neveléstudomány társaslélektani alapjai harmadik része (A társadalmi nevelés és a társaslélek akarati működése) első köteteként, A magyar lélek, mentalitás, észjárás lényegét megvilágító kötet bevezető tanulmánya az anekdotáról mint a magyar ?filozófia?, a nyugat-európai rendszerező, absztraháló gondolkodástól független magyar bölcselet jellegzetes formájáról elmélkedik. E jelenség lényegének megvilágítására Karácsony Sándor Mikszáth sokat emlegetett ?cinizmusát? elemzi, radikálisan szembefordulva a már az író életében meggyökeresedett felfogással. A kötet további három része az ?autonómia és őszinteség?, a ?világosság? és a ?szabadság és szentség? témakörei alatt összegyűjtve közli az ebben az időszakban született (köztük akkor még publikálatlan) cikkeket. A kiadvány végén olvasható Kövendi Dénes rövid tanulmánya, mely a jelen mű helyét jelöli ki Karácsony Sándor életművének keretében. Pedagógusok (főként református tanárok, tanítók), pedagógiatörténészek és irodalomtörténészek érdeklődésére számíthat, de érdemes a művelt nagyközönség figyelmébe is ajánlani Karácsony Sándor lebilincselő stílusban íródott, eredeti gondolatmeneteit. [<<<]