Ignácz Róza Mikes Kelemenről (1690-1761) szóló regényének valójában nem sok köze van a hagyományos értelemben vett életrajzi regényekhez. Bár a szerzőnő alaposan ismeri a kor történelmét, s ragaszkodik is a tényekhez, feldolgozta az erdélyi irodalom forrásműveit, s természetesen Mikes műveiből is   [>>>]

Ignácz Róza Mikes Kelemenről (1690-1761) szóló regényének valójában nem sok köze van a hagyományos értelemben vett életrajzi regényekhez. Bár a szerzőnő alaposan ismeri a kor történelmét, s ragaszkodik is a tényekhez, feldolgozta az erdélyi irodalom forrásműveit, s természetesen Mikes műveiből is bőven merít - mégis jellegzetesen modern érzékenységgel fogadta be és dolgozta fel a mai olvasó számára a maga Mikes-élményét, közvetítette a Levelekből napjainkig sugárzó üzenetet. Az epikai megformálás során nem folyamatos történetként követi nyomon az életutat, ehelyett egymáshoz csak laza szálakkal kapcsolódó portrékat rajzol annak egyes szakaszairól (ha a szereplők visszaemlékezései révén voltaképpen minden fontosabb eseményről értesülünk is). Gyakorta szakítja meg a mese fonalát elbeszélői pozícióváltásokkal, s "szól ki" olykor közvetlenül, objektív hangon maga is az olvasókhoz. Ugyanakkor helyenként a regényesítés eszközével is él (így az írónak II. Rákóczi Ferenchez fűződő, igaz fiúi szeretettel átitatott kapcsolatának, illetve a Kőszeghy Zsuzsánna iránti reménytelen szerelmének a felvázolásakor). Nagy írói leleménnyel építi művébe a "kis kamarás" fiktív szolgáját, akinek a révén mintegy alulnézetből láttathatja az emigráns főurakat. Az igazi telitalálat mégis az anya, Torma Éva alakjának előtérbe állítása. Ezzel nemcsak a regény egységét sikerült biztosítania, de kitűnő lehetőséget teremt arra is, hogy érzelmileg-értelmileg telítse azt: az anya érzéseinek hiteles ábrázolása az eredeti közösség utáni vágy általánosabb művészi megszólaltatásává lett. A kissé archaizált nyelvű, tájjellegű kifejezésekben bővelkedő művet minden érdeklődő olvasónak ajánljuk. [<<<]