A világhírű abszurd drámaírónak egyetlen prózaműve, A magányos című regénye először jut el az olvasókhoz magyar nyelven. Hőse a még fiatal, de az életet és az általános emberi működést kritikusan szemlélő, sorsával elégedetlen hivatalnok, akit korántsem nevezhetünk "lázadónak", inkább szenvedőnek.   [>>>]

A világhírű abszurd drámaírónak egyetlen prózaműve, A magányos című regénye először jut el az olvasókhoz magyar nyelven. Hőse a még fiatal, de az életet és az általános emberi működést kritikusan szemlélő, sorsával elégedetlen hivatalnok, akit korántsem nevezhetünk "lázadónak", inkább szenvedőnek. Szenved a hétköznapok eseménytelenségeitől és a megválaszolatlan metafizikai kérdések sokaságától, s bár az életében bekövetkezett fordulat ? váratlanul hatalmas örökséghez jut ? meghozhatná számára a sokak által vágyott kényelmet és nyugalmat, gyötrelmei egyre fokozódnak. Egyfajta metafizikai szorongással küzd, amitől képtelen szabadulni, gondolatai folyton a felfoghatatlannak tűnő fogalmak ? a világegyetem, a végtelen, a lét értelme, a ki vagyok ? megfejtése körül járnak, és sikertelenül küzd az unalom, pontosabban az ijesztő magány ellen. A kötetet a fordító, Romhányi Török Gábor szavaival ajánljuk az olvasók figyelmébe: "A magányos ortodox módon egzisztencialista alapmű ? : egyedül jövünk a világra, gyógyíthatatlanul egyedül vagyunk és egyedül is távozunk belőle." [<<<]