A legutóbbi időkig szinte áttekinthetetlennek tűnt a Fekete István-i kispróza. A csaknem negyedszázadon át megjelent ünnepi tárcái, havi rendszerességgel közreadott ?hónapnovellái? több kötetet megtöltenek, ráadásul több közülük eredetileg ugyanazt a címet viselte. Amióta Horváth József elszánta   [>>>]

A legutóbbi időkig szinte áttekinthetetlennek tűnt a Fekete István-i kispróza. A csaknem negyedszázadon át megjelent ünnepi tárcái, havi rendszerességgel közreadott ?hónapnovellái? több kötetet megtöltenek, ráadásul több közülük eredetileg ugyanazt a címet viselte. Amióta Horváth József elszánta magát, hogy rendszerezi, és feldolgozza Fekete István szerteágazó életművét, a novelláskötetek összeállítása is könnyebbé vált. Számtalan formai és tematikai kapocs fűzi össze ugyanis az író novelláinak egy-egy csoportját. Egy részükben például rendre feltűnik Paczolay Géza, ez a rokonszenves, intuitív vidéki figura, akit Fekete István nagy valószínűséggel ifjúkori barátjáról, Zsoldos György egykori gazdasági főfelügyelőről mintázott. Ez az életszerű, de szélsőségesen megrajzolt, tehát alapjában mégis irodalmi figura a főhőse a jelen kötetben összegyűjtött novellák első ciklusának (Paczolay). Szemben a Paczolay-novellákkal, a Herlicska cím alatt olvasható kisprózák a valóságtól való eltávolodás, az írói fantázia világot teremtő gesztusa felé való közeledés jegyében születtek. A Herlicska néven emlegetett vadászmester a harmincas évek közepétől Matulaként lép a színre. Alakja még inkább összetett, bár talán élőbb, mint bármelyik Fekete István-i hős, aki a Tüskevár, valamint a Téli berek révén vált halhatatlanná. Valószínűleg az író rokonságából, falubéli ismeretségi körének több tagjából tevődött össze, és alakult immár valódi típussá, igazi irodalmi hőssé. A kötet harmadik, egyben záró ciklusa tehát a Matula-novellákból válogat, mintegy jelezvén Fekete István írói fejlődésvonalának egyik csúcspontját is. A sorozatszerkesztő tanulmány értékű utószavával ellátott kötetet érdemes a nagyközönség figyelmébe ajánlani. [<<<]