Philip K. Dicket elsősorban csúcskategóriás sci-fi szerzőként tartja számon az utókor, olyan briliáns tehetségű íróként, aki képes volt szépirodalmi, filozófiai magasságokba emelni ezt az - egyébként nagyon könnyen ponyvába hajló - műfajt. Azt azonban csak a szerző legodaadóbb rajongói tudják, hogy   [>>>]

Philip K. Dicket elsősorban csúcskategóriás sci-fi szerzőként tartja számon az utókor, olyan briliáns tehetségű íróként, aki képes volt szépirodalmi, filozófiai magasságokba emelni ezt az - egyébként nagyon könnyen ponyvába hajló - műfajt. Azt azonban csak a szerző legodaadóbb rajongói tudják, hogy terjedelmes életművében akad pár kivétel - no nem színvonal, hanem kategória tekintetében: Dick ugyanis írt néhány olyan olyan regényt is, amelyik nem tudományos-fantaszikus mű. Ezek (nem túl hosszú) sorába tartozik jelen könyve is, amely 1959-ben íródott, de csak 1975-ben jelent meg, és az ötvenes évek Amerikájának metsző, kíméletlen éleslátással, szarkasztikus humorral megfogalmazott bírálata. A Kaliforniában játszódó történet főhőse Jack Isidore, egy igazi őrült, egy amatőr tudós, aki amellett, hogy súlyosan antiszociális, értelmetlen tárgyak és nonszensz ötletek valóságos tárházával bír. Élhetetlensége miatt veszi magához a húga, Fay és annak férje, Charlie. Jack a maga módján kiválóan érzi magát a családi házban: lelkesen beszáll a házimunkába, szabad idejében pedig egy ufóhívő szekta üléseire jár, akik 1959. április 23-ára várják a világvégét. Az együttélés során azonban kiderül, hogy valószínűleg Jack a legépelméjűbb a családban: Fay elviselhetetlen pszichopata, aki megcsalja a férjét egy fiatal fiúval. Amikor Charlie erről tudomást szerez, elhatározza, hogy végez a feleségével, de előbb módszeresen elkezdi kiirtani házi kedvenceiket, amiket Jack - hogy megóvja Fay-t a veszteség fájdalmától - a családi kasszából titkon csenve hasonmás állatokkal pótol... A kötet az abszurd társadalomkritikákra nyitott, művelt olvasók figyelmébe ajánlható, elgondolkodtató kötet. [<<<]