Nyirő József minden munkájával kapcsolatban el szokás mondani, hogy a nagy székely író igazi műfaja a novella; erre a legkitűnőbb bizonyság az először 1924-ben megjelent bemutatkozó kötete, a Jézusfaragó ember című elbeszélésgyűjtemény, amely egycsapásra ismertté tette a nevét szerte mindkét   [>>>]

Nyirő József minden munkájával kapcsolatban el szokás mondani, hogy a nagy székely író igazi műfaja a novella; erre a legkitűnőbb bizonyság az először 1924-ben megjelent bemutatkozó kötete, a Jézusfaragó ember című elbeszélésgyűjtemény, amely egycsapásra ismertté tette a nevét szerte mindkét hazában: Erdélyben és Magyarországon. Öt esztendő termésének foglalata ez a könyv, a sokszorosan sorsfordító 1919-es évtől kezdődően - amikor szülőföldje Romániához került és amikor Nyírő kivált a papai rendből, megnősült és írni kezdett - rövidprózákba, feszes-tömör, allegorikus-szimbolikus megoldású, drámai-balladikus hangzású novellákba sűrítette a székelység életérzéséét, drámai - olykor tragikomikus - helyzetét, amelybe Erdély magyarsága került, és amelynek lesújtó hatása alól sem a nép, sem az író nem tudott felülemelkedni. Nyírő novellisztikája egy merőben új, a magyar irodalomban addig szinte ismeretlen világot jelenített meg; úgy ábrázolta az erdélyi faluvilágot és népsorsot, hogy abban nem volt semmi népszínműszerű; társadalmilag, lélektanilag hiteles, cselekményvezetésében asszociatívan tömör, olykor egyenesen izgalmas, olykor mélyen keresztény, máskor líraian pogány fölfogású novellákkal tört be a magyar prózairodalomba. Minden novellaolvasónak melegen ajánlandó kötet, amelyet irodalomtörténeti szempontból is szükséges ismerni. A már több modern kiadásban is megjelent kötethez Lakatos Mihály írt friss utószót. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]