Az elmúlt fél évszázad kultúra- és társadalomtudományi vitáinak egyik fő témája újra és újra a reprezentáció kérdése volt, amellyel összefüggésben mind nagyobb hangsúly helyeződik a tudósi (ön)kritikára és (ön)reflexióra. Hogyan hatottak ezek a elméleti forradalmak a múzeumi világra, a kiállítások   [>>>]

Az elmúlt fél évszázad kultúra- és társadalomtudományi vitáinak egyik fő témája újra és újra a reprezentáció kérdése volt, amellyel összefüggésben mind nagyobb hangsúly helyeződik a tudósi (ön)kritikára és (ön)reflexióra. Hogyan hatottak ezek a elméleti forradalmak a múzeumi világra, a kiállítások gyakorlatára? Erre a kérdésre keresi a választ a fiatal muzeológus szerző doktorié értekezéséből szerkesztett kötete, amelyben néhány hazai múzeum és kiállítóhely (Magyar Nemzeti Múzeum, Terror Háza, Szoborpark, Holokauszt Emlékközpont) példáján keresztül mutatja be és elemzi a különböző múzeumparadigmák megjelenését, és közelmúltban rendezett kiállításokon keresztül tárgyalja a kiállítási eljárások, prezentációs technikák változását. Széleskörű elméleti tudásáról is számot adó könyve egyrészt bevezet a kiállításról és a múzeumról mint kortárs médiumról folytatott nemzetközi vitákba, másrészt gondolatébresztő és vitára serkentő módon tárgyalja a magyarországi fejleményeket. A kötetben sajnos nincsenek a kiállításokat bemutató fotók, a hiányt - szakkönyvtől szokatlan módon - elmés és találó karikatúrák hivatottak pótolni, amelyek elmésen és derűvel reflektálnak a szövegre. Az alapos, ugyanakkor közérthető nyelven megszólaló, példák sorát előhozó könyv nemcsak az elméleti és gyakorlati szakemberek, hanem a múzeumi világ iránt érdeklődő nagyközönség számára is tartalmas olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]