A lélek rezdülései és a zene közötti párhuzam kifinomult boncolgatása köszön vissza Anna Enquist most megjelenő regényéből is, amelynek - A titok című művéhez hasonlóan - a főszereplője zenész. Az író nem nevezi el a karaktert (mindvégig "nőként" említi), de nem is ez a lényeg: a hangsúly a   [>>>]

A lélek rezdülései és a zene közötti párhuzam kifinomult boncolgatása köszön vissza Anna Enquist most megjelenő regényéből is, amelynek - A titok című művéhez hasonlóan - a főszereplője zenész. Az író nem nevezi el a karaktert (mindvégig "nőként" említi), de nem is ez a lényeg: a hangsúly a hihetetlenül részletes és hiteles lélektani portrén van, amely egy fájdalmát a zene mediális közvetítésével feldolgozó emberről készült. A "nőt" ugyanis a közelmúltban tragikus veszteség érte: az egyik, már felnőtt lánya életét veszti egy autóbalesetben. A vastag, fekete hullámokban rátörő gyászt, az egyre áradó emlékeket és fájdalmakat muzsikálás által igyekszik átereszteni magán, megérteni, feldolgozni, és aztán - ha lehet - elengedni. Emóciói, gondolatai levezető közege Bach (és egyben a barokk zene) egyik csúcsalkotása, a Goldberg-variációk; sorra tanulja végig mind a harminckét tételt, s miközben a zenemű a vérévé válik, úgy idézi vissza elvesztett lánya alakját várandósságától a halál pillanatáig. A könyv - hasonlóan a Bach-műhöz - az egyszerű felszín mögött megrázó és varázslatos mélységeket rejt: magával ragadó lélektani mestermű, amelyben a halál, a gyász, az anya és lánya közötti kapcsolat lenyűgöző pszichológiai rajzát kapja a művelt olvasó. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]