Sajó Sándort elsősorban pedagógusi és oktatáspolitikai munkássága okán ismerjük; költészete - amely a huszadik század eleji hazafias líra meghatározó része - csak az utóbbi évtizedben került ismét előtérbe a Palóc Társaság szorgalmazására. Nekik köszönhetjük a most megjelenő, immár a teljesség   [>>>]

Sajó Sándort elsősorban pedagógusi és oktatáspolitikai munkássága okán ismerjük; költészete - amely a huszadik század eleji hazafias líra meghatározó része - csak az utóbbi évtizedben került ismét előtérbe a Palóc Társaság szorgalmazására. Nekik köszönhetjük a most megjelenő, immár a teljesség igényével összeállított gyűjteményt is, amely időrendi sorrendben, ezúttal egy kötetbe szerkesztve teszi közzé a szerző annak idején megjelent versesköteteit, kiegészítve egy posztumusz, 1937-es datálású válogatáskötettel. Megjelent művei közül az első öt (Három év alatt; Fiatal szívvel; Útközben; Gordonka; Tegnaptól holnapig) - bár klasszikus istenes és természetleíró, a hagyományos értékrend égisze alatt született költeményei érett alkotóra utalnak - az ismeretlenség homályában maradtak annak idején. A reflektorfény 1922-ben megjelenő kötete (Zászlónk), és az abból kicsillanó Magyarnak lenni című költeménye kapcsán irányult rá, mint a Trianon-tragédiát rímekbe öntő lírikusra: "... Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz! / De túl minden bún, minden szenvedésen, / Önérzetünket nem feledve mégsem, / Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, / Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!" (Magyarnak lenni - részlet). A mű ezen felül még tartalmazza a Gyertyaláng című verskollekciót is. A kötetet - amely minden hazafias érzelmű lírakedvelő olvasónak ajánlható - Szalay Károly tanulmányértékű utószava zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]