Azonnal felkavarta a hazai közéleti líra állóvizét - ha egyáltalán volt még ilyen -, amikor 2011 februárjában a Holmi folyóiratban napvilágot látott Kemény István Búcsúlevél című verse. Habitustól függetlenül és identitástól függően sokan reagáltak például az ÉS hasábjain, de a Magvető Kiadó Ünnepi   [>>>]

Azonnal felkavarta a hazai közéleti líra állóvizét - ha egyáltalán volt még ilyen -, amikor 2011 februárjában a Holmi folyóiratban napvilágot látott Kemény István Búcsúlevél című verse. Habitustól függetlenül és identitástól függően sokan reagáltak például az ÉS hasábjain, de a Magvető Kiadó Ünnepi Könyvhétre megjelent antológiája is a költemény kezdősorát választotta címéül: Édes hazám (201212226). Egyesek hazaárulóztak, mások üdvözölték az egyébként szelíd hangú Kemény bátorságát, hogy "végre valaki kimondta". Ezt az immár kultverssé vált opuszt is olvashatjuk a nyolcvanas évek nemzedékét képviselő költő legújabb termését felvonultató, külalakjában is tetszetős kötetében. De emellett még számos keretét túlfeszítő, elgondolkodtató költemény olvasható a négy ciklusban (Mert meguntam, hogy hallgat; De még így is majdnem; Az egyiptomi csürhe és Remény). "Versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket, mégis, már a nyitó sortól kezdve azonosítható dallamuk, lüktetésük van - előbb a fül érti meg, csak azután a szem. Az első olvasás könnyen átsiklik e rejtőzködő belső jelentés fölött, mert a felület megtévesztésig hasonlít a szokványos, hétköznapi mondatokból álló szövegekre" - olvasható a kiadói ajánlásban. A kortárs költészetet, egyáltalán a klasszikus költői magatartást kedvelő olvasók figyelmébe ajánlható, igényes verseskötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]