Különös dolog az emberi élet drámai pillanatainál, születésnél vagy halálnál tanúként jelen lenni - egyszerre objektív és mélységesen intim élmény, amelyek közös jellemzője, hogy ezekben a helyzetekben felragyognak a lét valódi értékei és semmi helye nincs a hazugságnak. A szituáció hétköznapokon   [>>>]

Különös dolog az emberi élet drámai pillanatainál, születésnél vagy halálnál tanúként jelen lenni - egyszerre objektív és mélységesen intim élmény, amelyek közös jellemzője, hogy ezekben a helyzetekben felragyognak a lét valódi értékei és semmi helye nincs a hazugságnak. A szituáció hétköznapokon túli ereje hatja át Káli István regényének főszereplőit is: egy egészségügyi asszisztensnőt, Bíborkát, és egy lelkileg (is) sérült férfit, Friss Antalt, vagyis Tónidokit, akiről ő gondoskodik az utolsó útján. Bíborka magányos, szomorúságtól átitatott nő, akinek élete egyetlen értelmét a hivatása jelenti. Amikor egy késő tavaszi napon bekerül az osztályra, ahol dolgozik a labilis, de karizmatikus, a sclerosis multiplex utolsó fázisában is ellenállhatatlan Tónidoki, sivárságba menekülő lelke azonnal virágba borul: szerelmes lesz. A régen nem érzett szenvedély fakasztja fel benne a mesélő kedvet, amelyben nemcsak együtt töltött - a maga morbiditásában is finoman érzelmes - időszakuk, a Tónidokiról őrzött képek elevenednek meg, de Bíborka életének fontosabb epizódjai is, hogy végül kirajzolódjon egy, a zárkózottsága, magánya álcája alatt nagyon is eleven nő portréja. Magával ragadó lélektani regény diszkréten realista romantikával fűszerezve - a kortárs próza híveinek jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]