Az irodalomtudomány hosszú évtizedek óta részletesen, számtalan szemszögből vizsgálva-elemezve foglalkozik a költő-mű-befogadó viszonyrendszerrel, vagyis azzal a bonyolult szellemi és kommunikációs ívvel, amely az alkotó, a keletkezett mű, és az olvasó között feszül. Vilcsek Béla is ehhez a   [>>>]

Az irodalomtudomány hosszú évtizedek óta részletesen, számtalan szemszögből vizsgálva-elemezve foglalkozik a költő-mű-befogadó viszonyrendszerrel, vagyis azzal a bonyolult szellemi és kommunikációs ívvel, amely az alkotó, a keletkezett mű, és az olvasó között feszül. Vilcsek Béla is ehhez a témakörhöz nyúl jelen kötetében - igaz, egy viszonylag kevésbé megszokott perspektívából: igyekszik az említett folyamatot "a maga köztességében s ilyetén formán a maga komplexitásában (...) megragadni", ahogy bevezetőjében leszögezi. Kötetében a kortárs magyar nyelvű (határon inneni és túli) líra palettájáról választott karakteres "színeket": csupa olyan költőt, aki a műfaj élvonalába tartozó, érett gondolkodó, kiforrott stílusú művész - őket mutatja be, költészetük formai része mellett annak misztikus, ám annál lényegibb tartománya koncentrálva. A műben helyet kapott három fejezet (Határtalanul; Határhelyzetben; Határok nélkül) keretei között összesen tizenhét költőportré olvasható: többek között olyan alkotók arcéle rajzolódik ki, mint Cselényi László, Szondi György, Gergely Ágnes, Madár János, Utassy József, Lackfi János, vagy Deák László. Az utolsó rész témája a szabadvers (és a "szabad vers") helye napjaink lírájában. Irodalomtudományi és nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárakban egyaránt elhelyezhető darab, amely a kortárs magyar irodalom iránt mélyebben érdeklődők figyelmére számíthat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]