A keresztes hadjáratok történetéről már több színvonalas munka jelent meg hazánkban is, elég Steven Runciman klasszikus, ám mára már kissé túlhaladott művét (200619169), Amin Maaloufnak az eseményeket arab szemmel bemutató könyvét (201220068) vagy például Hunyadi Zsolt: A keresztes háborúk világa   [>>>]

A keresztes hadjáratok történetéről már több színvonalas munka jelent meg hazánkban is, elég Steven Runciman klasszikus, ám mára már kissé túlhaladott művét (200619169), Amin Maaloufnak az eseményeket arab szemmel bemutató könyvét (201220068) vagy például Hunyadi Zsolt: A keresztes háborúk világa (201112213) című monográfiáját említeni, ám a keresztes hadjáratok és a Magyar Királyság kapcsolódási pontjairól is több munka született már (legutóbb Terplán Zoltán: A keresztes hadjáratok és az Árpád-kori magyar királyság című kötete; 201211131). A keresztes hadjáratokban rendkívül fontos szerepet játszó lovagrendek közül azonban eddig magyar nyelven csak a Német Lovagrendről (199712131), a teuton lovagokról (200426338) és a templomos lovagrendről (201123108) jelentek meg monográfiák. Az 1080 körül alakult, elsősorban a sebesült keresztes lovagok ápolására létrejött johannitákról magyar szerző még nem igazán publikált - e téren csak Hunyadi Zsolt angolul megjelent, The Hospitallers in the Medieval Kingdom in Hungary című monográfiáját (Budapest, METEM - CEU University, 2010) említhetjük. Az orvos szerzőpáros hiánypótló műve a Szent János Lovagrend, vagyis a johanniták nemzetközi és magyarországi történetével foglalkozik, igaz elsősorban orvostörténeti szempontból közelítve a témához. A kötet két célt szolgál: egyrészt a lovagrend középkori székhelyein működött ispotályok történetét dolgozza fel, másrészt áttekinti a johanniták hazánkban kifejtett szegénygondozó-betegápoló tevékenységét. A könyv elején röviden megismerhetjük a rend keletkezését és történetét, a fontosabb mesterek tevékenységét, a rend női ágának létrejöttét, a jeruzsálemi kórház virágkorát, más szentföldi, valamint ciprusi és rodoszi ispotályait és a rend hatását a korabeli Európa egészségügyére. A könyv második fele a magyarországi jelenléttel foglalkozik, elsőként általánosságban mutatva be tevékenységüket (kitérve a IV. Béla által a rendre osztott, keleti határvédelmi feladatokra is), majd egyesével az ispotályok történetét, Székesfehérvártól Tordáig, s természetesen az első hazai konvent, az esztergomi történetét is megismerhetjük (II. Géza király 1147-ben adott engedélyt a letelepedésre). A jegyzetekkel és színes képmelléklettel záródó kötet mind szakemberek, mind a középkor iránt érdeklődő laikus olvasók számára érdekes lehet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]