A huszadik század irodalma a maga sajátos módján reagált a kor történelmi, politikai, társadalmi eseményeire: az ötvenes években megszületett az abszurd színház műfaja, mintegy válaszként (és egyfajta oldásként) a sors morbid irracionalitására, a korábbi iránymutató értékek érvényvesztésére, a   [>>>]

A huszadik század irodalma a maga sajátos módján reagált a kor történelmi, politikai, társadalmi eseményeire: az ötvenes években megszületett az abszurd színház műfaja, mintegy válaszként (és egyfajta oldásként) a sors morbid irracionalitására, a korábbi iránymutató értékek érvényvesztésére, a kilátástalanságra. Időben kicsit később, hasonló motivációktól ihletve, de más formában jelentkezett tipikus közép-európai irányzatként a groteszk dráma, amely általában az egyént állítja szembe a társadalommal. Ennek - világszinten is - egyik legnagyobb mestere Örkény István volt. A kötet szerzője arra vállalkozott, hogy összehasonlítva az Örkény által jegyzett darabokat a nyugati-európai abszurd drámákkal, kidomborítja a nyugati abszurd és a keleti groteszk közötti különbségeket. Az első részben definiálja az abszurd és a groteszk fogalmát, ír ezek előzményéről, az egzisztencialista irodalomról, valamint a dráma alkotóelemeinek variációit mutatja Örkény műveinek kapcsán. A folytatásban összesen tizenegy dráma elemzése kapott helyet: öt művet Örkénytől, hármat-hármat pedig Ionescótól és Beckettől választott a szerző. A szakkönyvtárak polcaira javasolható munkát irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]