A magyar haiku mesterének legújabb versgyűjteményét tartja kezében az olvasó, melynek al-, illetve al-alcíménél - "hangocskák a CSÖND körül (20 noktürn)" - talán nincs is pontosabb "műfajmegjelölés" a kötet számára. Húsz fejezet minden oldalán egy-egy gondolatnyi gyöngyszem, melyeket lehetetlen nem   [>>>]

A magyar haiku mesterének legújabb versgyűjteményét tartja kezében az olvasó, melynek al-, illetve al-alcíménél - "hangocskák a CSÖND körül (20 noktürn)" - talán nincs is pontosabb "műfajmegjelölés" a kötet számára. Húsz fejezet minden oldalán egy-egy gondolatnyi gyöngyszem, melyeket lehetetlen nem idézni, ha róluk beszélünk - igaz, nagyrészt lefordítani, sőt gyakorlatilag elszavalni is, hisz kis túlzással átlagos hosszúságuk egy haikué; csakugyan a csöndet járják körül, szinte a csöndbe tartanak, ám ezt rengeteg (ön)iróniával, derűs humorral teszik. A Weöres Sándor Tojáséjével kultikus műfajjá emelkedő egyszavasok is bravúrosan sorjáznak elénk egy-egy oldalon: "alattvalófüggőség", Évszakdolgozat (verscím), "háryjánosvitéz", "utóvigyázatos", "demokratúra", "dicsmérel" - a teljesség igénye nélkül ?, csakúgy, mint a végképp lefordíthatatlan szójátékokat vagy lüktetéseket felvonultató, szintagmányi aforizmák, mint a műhelyszíni szemle (fejezetcím) vagy a "céhenkívüli tehetség", illetve a "szaladó levegő" (A szél). Briliáns humorukon túlmenően - illetve azzal kézenfogva - azonban Fodor Ákos versei és csattanói hosszan és mélyen el is gondolkodtatnak; hatásuk akár a fodrozódás a pillanatnyi hullámverést követően. Reflektálnak társadalmi viszonyokra ("népét hordában tartja" [A vezér]), illetve ember és ember köztiekre, bensőségesekre ("Egyszerre szeretnék meghalni Veled" [Énekek éneke]) és ellenségesekre egyaránt ("Ne szólj rám - nem fáj fejed!" [Macsó-verzió]). És nem hiányozhatnak maguk a haikuk sem, melyek olykor olyan gondolatokat, kérdéseket fogalmaznak meg, melyeket talán mi is föl-fölvetünk, csak nem tudjuk szavakba önteni ("Gondol-e hangszer / bármit is a zenéről, / mely általa szólt?" [Egy kérdés]). Könyve egyetlen prózai pontján pedig a szinte-lehetetlent kísérli meg röviden Fodor Ákos: a haikuról írni. De ez is sikerül neki, sőt nem csak a haikuról, de önmagáról, sőt valamennyiünkről ? mint költő és olvasó egységéről - vallja: "A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. (...) Boldogok, akik ? ha egyetlen haiku pontjában is ? találkozhatnak és megérinthetik egymást." "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]