John Keegan először 1976-ban megjelent, azóta több nyelvre lefordított és immár a hadtörténelemben klasszikussá vált munkája az angol tisztképzés kötelező olvasmánya, a hadtörténelem tankönyve, amely egyben tükre szerzője hadtudományról, hadtörténelemről vallott - nemegyszer különösnek ható -   [>>>]

John Keegan először 1976-ban megjelent, azóta több nyelvre lefordított és immár a hadtörténelemben klasszikussá vált munkája az angol tisztképzés kötelező olvasmánya, a hadtörténelem tankönyve, amely egyben tükre szerzője hadtudományról, hadtörténelemről vallott - nemegyszer különösnek ható - nézeteinek. A könyv első részében (Régi, bús és messzi dolgok) a hadtörténettel mint diszciplínával, illetve annak elméleti kérdéseivel vet számot. Ezután az emberiség történetének három nagy csatájáról közöl kimerítő elemzést, olyan ütközetekről szól, amelyekben az angol haderő is részt vett, és amelyek máig ható hadtudományi tanulságokkal szolgálnak. Így tehát elemzi Franciaország és Anglia agincourt-i összecsapását (1415. október 25.), a Napóleon fölött győzelem miatt elhíresült waterlooi csatát (1815. június 18.) és az I. világháború somme-i ütközetét (1916. július 1.) Mindhárom fejezetben tüzetesen bemutatja magát a háborút, az egész hadjáratot, mint az adott csata "keretét", jellemzi a szemben álló feleket, létszámukat, fegyverzetüket, a haderők morálját, a harcászat korjellemző és specifikus jegyeit, az azonos és különböző fegyvernemek összecsapásainak tanulságait, a csata következményeit és tudományos tanulságait, a különös vonatkozásokat (pl. a foglyokkal vagy a sebesültekkel való bánásmódot). Dolgozatainak külön értéke, hogy nagy figyelmet szentel a háború emberi dimenzióinak, a katonák lélektanának, vagy annak, mennyire más perspektívából látta ugyanazt az eseményt egyik vagy másik hadviselő fél, illetve a vezénylő tábornok vagy a küzdő közkatona. Az utolsó fejezet (A csata jövője) a jelenkor és a jövő csatáit mutatja be, korántsem hipotetikusan. Keegan tudatosítja, hogy az I. világháborúval lezárult a gyalogság és a lovasság túlsúlyának kora, a vezető szerep a technikáé lett; ebből következően a csatatér "mozog", és a hadviselés személytelenné válik (hiszen a küzdő felek sokszor nem is látják egymást). És persze újra és újra láttatja mindezeknek a lélektani, katonapedagógiai vonatkozásait és következményeit is. Keegan kötetének több sajátos vonása van. Mindenekelőtt szembeötlő egészen könnyed modora, dinamikus, mesélős stílusa, okfejtéseinek szellemessége, következtetéseinek frappáns mivolta; másik különössége a brit specifikumokból következik. A néhány képpel és térképpel szemléltetett, a tárgykör angol nyelvű bibliográfiájával és indexszel záruló kötet a hadtudomány és a hadtörténet iránt behatóan érdeklődők olvasmánya. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]