Sorban a másodikként, 1903-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat a norvég nemzeti romantika kiemelkedő egyénisége, Björnstjerne Björnson, aki bár nem tett szert olyan mérvű nemzetközi ismertségre és elismertségre, mint Ibsen, hazájában mégis a legnagyobb irodalmi személyiségek közé tartozik, már   [>>>]

Sorban a másodikként, 1903-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat a norvég nemzeti romantika kiemelkedő egyénisége, Björnstjerne Björnson, aki bár nem tett szert olyan mérvű nemzetközi ismertségre és elismertségre, mint Ibsen, hazájában mégis a legnagyobb irodalmi személyiségek közé tartozik, már csak a norvég nemzeti himnusz költőjeként is. Műveiben - csakúgy, mint közéleti személyiségként és kultúrpolitikusként - a szó nemes értelmében vett egyszerű nép, a parasztok és a munkásság mellett teszi le voksát, miközben a módos városi réteget éles kritikával illeti. Nincs ez másképp abban a két kisregényében sem, amelyek helyet kaptak a Björnson írói munkásságából ízelítőt kínáló kötetben. Az első történet érzelmes ifjú hőse Arne, aki miután elveszíti az apját, Nilset, búskomorságba merül, és semmi más nem okoz neki örömet, mint a költészet és az elvágyódás más tájakra. Lelkére gyógyírt végül a szerelem hoz a bájos Éli személyében... A második történet (Synnöve Solbakken) főszereplője ellenben egy leányzó, Synnöve, aki egy haugiánus családban születik, és emiatt szigorúan vallásos nevelésben részesül. Synnöve nemcsak szelíd és okos, de szorgalmas és jólelkű is - híre eljut egészen a Granlide-majorságig, ahol a gazda fia, Thorbjörn is hall róla. Amikor személyesen is találkozik Synnövével, elhatározza, hogy ő lesz a felesége... A két mű a hazánkban kevéssé ismert klasszikus norvég irodalomból kínál ízelítőt - a helye ott van minden általános gyűjtőkörű könyvtár polcán. [<<<]