Hoppál Mihály, a sámánizmus folklórjának ismert kutatója az elmúlt negyedszázad vizsgálódásainak, terepmunkáinak eredményeiről ad számot e kötetében. Azért kell kiemelni az elmúlt negyed századot mint időkeretet, mert a sámánizmust a Szovjetunióban üldözték, tiltották, ilyenformán az ottani   [>>>]

Hoppál Mihály, a sámánizmus folklórjának ismert kutatója az elmúlt negyedszázad vizsgálódásainak, terepmunkáinak eredményeiről ad számot e kötetében. Azért kell kiemelni az elmúlt negyed századot mint időkeretet, mert a sámánizmust a Szovjetunióban üldözték, tiltották, ilyenformán az ottani rendszerváltozás után valósággal föltámadt ez az etnokulturális jelenség és vált jól megfigyelhetővé. Így a szerzőnek alkalma van nem csupán a sámánizmus ma virulens jelenségeit leírnia, de összehasonlításokat is tehet a korábbi vizsgálódások eredményeivel. Azt vizsgálja tehát, miként teremtődött újjá a sámánizmus, és miképp mutathatók ki a lokális jelenségekben a globális folyamatok hatásai. A szerző számos utazást tett azokon a területeken, ahol ma is létezik, illetve újra létezik sámánizmus, és helyszíni megfigyeléseit úgy jellemzi, mint "a körön belül álló megfigyelő állandó önreflexióját". Azaz a kutató részese a spirituális történésnek, mégis a kívülálló szemével látja az eseményeket, tehát kritikával figyelheti kutatása tárgyát. Könyve bevezető részében meghatározza a sámánságot, jellemzőit, fölidézi a sámánná válás folyamatát, leírja a sámán szerepköreit, majd részletesen bemutatja saját munkamódszerét, az antropológiai megfigyelés technikáját. Kötete fő részében (Sámánok és kultúrák) tereptapasztalatairól számol be. Fölkereste a szibériai Jakutföld Európa nagyságú területén élő szaha (jakut) nép sámánjait; járt az Amur folyó mentén élő nanajok között; fölkereste Dél-Korea sámánjait; járt a szibériai Burjátföldön, meg Oroszország délkeleti, Kínával határos vidékén elterülő Tuvában; kutatott Kínában a mandzsúriai és belső-mongóliai sámánok között, járt Kirgíziában, és külön fejezetekben számol be a sámánasszonyok működéséről szerzett tapasztalatairól. Ezek a beszámolók az úti jegyzetek közvetlen személyességével, evokatív izgalmasságával, ugyanakkor a tudományos megfigyelések hitelességével írják le egy-egy ázsiai nép, népcsoport sámánizmusának jellegzetességeit. A sokszor epikus betétekkel, személyes élményeket visszaadó epizódokkal tűzdelt beszámolók szakirodalmi megállapításokra is alapozódnak, de minden esetben a kutató közvetlen megfigyeléseit tükrözik - kiegészítve a helyszínen készült dokumentum-értékű fotókkal. A kötet harmadik fejezete (Tanulságok) az elmúlt negyed évszázad változásait rögzíti, Hoppál Mihály tradíció és modernizáció dichotómiájában vizsgálja a sámánság mai - megváltozott körülmények közötti - működését, illetve a kulturális megújulás helyi változatait, lokális jellemzőit. Nemzetközi szakirodalmat áttekintő jegyzék és a színes fotók melléklete egészíti ki a néprajztudomány alapvető munkái közé sorolható kötetet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]