"Ami a tehetségemet illeti, rég nem táplálok illúziókat. Elmúltam már ötven, és jól tudom, hármas fölé író vagyok. Na jó, tudok alanyt és állítmányt egyeztetni, olykor találok egy-két meghökkentő jelzőt vagy hasonlatot... de mindez hiába, mert hiányzik belőlem a tűz, a képzelet lángolása, amit nem   [>>>]

"Ami a tehetségemet illeti, rég nem táplálok illúziókat. Elmúltam már ötven, és jól tudom, hármas fölé író vagyok. Na jó, tudok alanyt és állítmányt egyeztetni, olykor találok egy-két meghökkentő jelzőt vagy hasonlatot... de mindez hiába, mert hiányzik belőlem a tűz, a képzelet lángolása, amit nem lehet megtanulni, erre születni kell." (Gerda) Ám az olvasó egészen bizonyos, hogy csillagos ötössel jutalmazza majd a novellafüzérként, vagy akár összefüggő regényként egyaránt olvasható történeteket. Az írótól megszokott laza szerkesztésű, olykor groteszkbe hajló, meghökkentő élethelyzetek hősei többnyire kallódó férfiak, amolyan örök Ádámok, akik a paradicsomból való kiűzetés óta, újra és újra bűnbe esnek, ám ezekbe a bűnökbe többnyire az oldalbordájuk taszítja őket. Azok az Évák, akik öröktől fogva csábítanak, bűnbe visznek, ám mégsem tudnak az Ádámjaik nélkül élni. A női nevekre ( Júlia, Jolán, Szilvia, Anna, Adél, stb.) felfűzött történetek nem szólnak többről, vagy talán épp a legtöbbről, mint az emberi viszonyokról, a férfi és nő kapcsolatáról, ám Cserna-Szabó korántsem veszi komolyan témáját, olyan fergeteges humorral játszatja szereplőit, hogy az olvasó bár esendőnek, szánandónak látja valamennyit, mégis többnyire harsány nevetésben tör ki a szituációk abszurditása okán. Több novellájában is megjelenik, szürrealista képekbe átjátszatva a művészetét áruba bocsátó, szélhámos író figurája, aki mondatokkal kufárkodik a betűpiacon (Vénusz), ám mindezt huncut, kisfiús ravaszsággal teszi, mosolyt fakasztva ezzel az olvasóban. Remek írások, érdemes széles körben ajánlani a kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]