Adamik Tamás több alapvető monográfiában dolgozta föl a római irodalom történetét: először A római irodalom az aranykorban (200123211) címűben Kr. e 81-től, Cicero föllépésétől Kr. u. 14-ig, Augustus császár haláláig terjedő időszakot, majd A római irodalom az ezüstkorban (200205134) címűben a Kr.   [>>>]

Adamik Tamás több alapvető monográfiában dolgozta föl a római irodalom történetét: először A római irodalom az aranykorban (200123211) címűben Kr. e 81-től, Cicero föllépésétől Kr. u. 14-ig, Augustus császár haláláig terjedő időszakot, majd A római irodalom az ezüstkorban (200205134) címűben a Kr. u. 14-től 117-ig terjedő korszakot, illetve teljes körű áttekintést adott A római irodalom. A kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig című kézikönyvében (200920131). Most megszületett a "folytatás", az ókori birodalom széthullása utáni időszak, a népvándorlás korának latinitását áttekintő alapmű. Magyar nyelven még nem jelent meg olyan irodalomtörténeti munka, amely a teljesség igényével tárgyalta volna a korai középkor (a 6. század elejétől a 8. század elejéig) latin irodalmát, éspedig a hajdani Római Birodalom területére vonatkozó források, adatok és kivált művek ismeretében. A monográfia első részében (A középkori latin irodalom alapkérdései) a középkori latinság alapkérdéseit járja körül, úgymint a latin nyelv és irodalom egyetemessége, illetve az időszak belső korszakolása. A részletesen bemutatott kort nevezik hagyományosan "sötét középkornak", finomabban szólva a népvándorlás korának. Ebben az időben veszélybe került az ókor minden szellemi öröksége, irodalmi és nyelvi hagyománya, mégis, ha kevésbé virulensen is, ha egymástól elszigetelten is, de élt a latin irodalom a hajdani dicső birodalom romjain. A 6-8. század között, a népvándorlás nagy hullámai ugyan veszélybe sodorták az ókori latinság hagyományát, ám a germán népek pusztításai ellenére az antik kultúra öröksége túlélte ezt a két és fél évszázadot. A hajdani birodalom területén megjelent barbár népek sok elemét átvették az egykori államszervezésnek, közigazgatásnak és a keresztény vallásnak, ezzel a nyelvet és a kulturális hagyományokat is. Jelentős alkotók is működtek ebben az időszakban: Boethius, Casssiodorus, Iordanes, Nagy Szent Gergely Itáliában, Luxorius, Fulgentius Észak-Afrikában. Venantius Fortunatus , Tours-i Szent Gergely Galliában, Sevillai Isidorus, Toledói Eugenius Hispániában, Adalheim és Beda Venerabilis Britanniában, tehát valamennyien az egykori Római Birodalom provinciáiban. A szerző is földrajzi tájegységek, a régi római provinciák szerint haladva mutatja be ennek a pusztítások dacára tovább élő latin irodalomnak és kultúrának a nagyjait, maradandó műveket alkotó szerzőit. Minden földrajzi fejezet egyazon szerkezetben tárgyalja anyagát: időrendben bemutatja a kiemelkedő írókat, elősorolja és jellemzi főbb alkotásaikat (számos szemelvény kíséretében), végül az adott személyre vonatkozó szakirodalom nemzetközi bibliográfiáját prezentálja. Természetesen a téma és a kor sajátosságai miatt nehéz irodalomtörténeti folyamatokat fölrajzolni, ugyanakkor a kor jeles alkotóinak életművét kimerítő részletességgel tárgyalja. Adamik Tamás monográfiája alapvető világirodalmi kézikönyv. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]