Tüskés Tibor 2008 decemberében, 78 éves korában kezdett naplót írni, és 2009. november 11-én hunyt el. Alig egy esztendőnyi idő eseményeit és gondolatait, hangulatait örökítette meg napló formájában, de ezek éppen az utolsó év, a "bezáródó világ" momentumai voltak. A naplóbejegyzések természetesen   [>>>]

Tüskés Tibor 2008 decemberében, 78 éves korában kezdett naplót írni, és 2009. november 11-én hunyt el. Alig egy esztendőnyi idő eseményeit és gondolatait, hangulatait örökítette meg napló formájában, de ezek éppen az utolsó év, a "bezáródó világ" momentumai voltak. A naplóbejegyzések természetesen sok-sok dolgot említenek, mégis vannak ismétlődő, visszatérő motívumok: az emlékek, a barátságok, a szellemi-kulturális élmények, az elmúlás érzete, a betegséggel való viaskodás és a közügyek kiváltotta reflexiók. Élete utolsó esztendejét a test gyöngesége, a betegségek és a nyomukban eluralkodó tehetetlenség-érzet határozta meg, miközben igen sokszor már eltávozott és még élő barátait (Csorba Győzőt, Fodor Andrást, Domokos Mátyást, Bertha Bulcsút, Lázár Ervint, Vekerdi Lászlót, Csűrös Miklóst) szólította meg, illetve a maga életművének elrendezésére, lezárására készült. Tüskés Tibor egész életében küzdött az elmúlással, de ezen a gondolaton soha nem kesergett, inkább inspirációként fogta föl. Ezért lehet, hogy betegen, a testi kínok között is sokszor írt terveiről, gyakran említette irodalmi szerepléseit, irodalomszervező munkáját. A Naplóhoz szervesen kapcsolódik Ágoston Zoltán nagy interjúja Tüskés Tiborral (Búcsú a betűktől - Pécs, Rét utca kettő), amely voltaképp teljesség igényű visszapillantás az életútjára. Ugyancsak szorosan kapcsolódik életrajzához az az 1988/89-ből való feljegyzés-sorozat, amit élete társához, Nagy Annához - e kötet egyik sajtó alá rendezőjéhez - írt. Ezek a sokszor töredékes írások, jegyzetek, valamint levelek is karakteres vonásokat adnak az önportréhoz, és az önelemző Tüskés Tibort mutatják meg közvetlen közelről, a vallomás hitelével. A kötet utolsó fejezetébe kerültek a Tárcák, amelyeket 2004 és 2009 között írt havi rendszerességgel. Az ekkor született 59 írásból most egy szűk válogatás jelent meg. Írásaiból is a magyar kulturális élet aktualitásai köszönnek vissza, szól a plágiumról, vall író elődeiről, példáiról és vitapartnereiről (Polcz Alaine, Tatay Sándor, Takáts Gyula, Bohuniczky Szefi, Szabó Zoltán, Major-Zala Lajos, Kassák Lajos). Tárcái, miközben valamilyen kulturális témáról szólnak, voltaképpen önéletrajzi jellegű, személyes vallomások, olykor egészen a föltárulkozásig menően. Ezekben az írásokban is megnyilatkozik alkotójuk hatalmas irodalmi műveltsége, világra való nyitottsága, hite és erős meggyőződése, szellemi elkötelezettsége. A Szirtes Gábor utószavával záródó és néhány fotográfiát tartalmazó - alapvetően életrajzi dokumentumkötet - hiteles képet ad Tüskés Tibor élete, munkássága utolsó szakaszáról. És teljes képet nyújt gondolkodói rendszeréről, illetve annak művekben való megnyilatkozásairól. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]