A nyugalmazott könyvtáros, a 2012-ben elhunyt Perczel Mária gyermekei, unokái biztatására kezdett bele emlékiratainak megírásába, amelyet halála után hozzátartozói jelentettek meg. A családi archívumban őrzött fotókkal kísért szövegben egyszerre kívánja megidézni saját és családja történetét,   [>>>]

A nyugalmazott könyvtáros, a 2012-ben elhunyt Perczel Mária gyermekei, unokái biztatására kezdett bele emlékiratainak megírásába, amelyet halála után hozzátartozói jelentettek meg. A családi archívumban őrzött fotókkal kísért szövegben egyszerre kívánja megidézni saját és családja történetét, valamint a kort, amelyben élt. Megismerhetjük polgári származását, családját és a Vízivárosban telt gyermekkorát. Megidéz egy egyszerre érdekes és ijesztő emléket: amikor a harmincas évek végén, tízévesen kíváncsiságból megnézett egy Ribbentrop-ellenes tüntetést, és letartóztatták, mert őt is kommunista agitátornak hitték. Olvashatunk 1942 és '43 nyaráról, amikor Erdélyben nyaralt nagynénjénél vagy egy másik 1943-as emlékről, amikor idősebb Antal József - a későbbi miniszterelnök apja - szorgalmazására időlegesen befogadtak egy idősebb lengyel tisztet, akivel együtt ment el moziba, és az idős férfi a filmhíradó képeiből tudta meg, hogy fia is Katyn áldozatai között van. Megismerhetjük a Szent Szív Intézet bentlakásos iskoláját, majd a második világháborús emlékek következnek, érzékletesen megidézve az ostrom hónapjait. Leírja a háború utáni újrakezdés éveit, az egyetemi éveket, közben is emlékezve például Sztálin hetvenedik születésnapjára, vagy ír a recski táborról, ahová egy távolabbi rokonát, Perczel Tamás volt ludovikás főhadnagyot is elvitték. Szót ejt pályakezdéséről, az ötvenes évek népneveléséről, a "tízperces mozgalomról", vagyis a munkakezdést megelőző Szabad Nép kiselőadásokról, megidézi a magánélet örömeit, esküvőjét Kováts Menyhérttel, majd részletesen ír 1956-os emlékeiről. Bemutatja a kádári konszolidáció éveit, a Szakszervezeti Főiskola könyvtárvezetőjeként eltöltött huszonöt évet, a Szovjetunióban tett utazást, a háromhónapos ösztöndíjat a bécsi Collegium Hungaricum könyvtárában, 1974-ben vagy azt a komikus esetet, amikor az NDK-ból kapott egy titokzatos csomagot, tizenkét tubus fogpasztával. A kötet végén néhány nyugdíjas kori emléket idéz meg, és emlékezik a huszadik századra. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]