A szerző eredeti foglalkozása szerint tanár és újságíró a romániai magyar közélet egyik ismert szereplője, aki 1990 és 1996 között az RMDSZ színeiben parlamenti képviselő is volt. Memoárjának nyitó képe szinte szimbolikus, hiszen első kisgyermekkori emléke 1940 őszéről való: ő is ott állt Kolozsvár   [>>>]

A szerző eredeti foglalkozása szerint tanár és újságíró a romániai magyar közélet egyik ismert szereplője, aki 1990 és 1996 között az RMDSZ színeiben parlamenti képviselő is volt. Memoárjának nyitó képe szinte szimbolikus, hiszen első kisgyermekkori emléke 1940 őszéről való: ő is ott állt Kolozsvár főterén a magyar honvédek bevonulását ünneplő, boldogan éljenző tömegben. Csíkszeredában kezdte meg iskolái tanulmányait, rendszerint Tusnádfürdőn nyaralt a család, ám a boldognak mondott gyermekkor hamar véget ért, ugyanis 1944-ben menekülniük kellett, Budapesten át Bajorországba. 1946 tavaszán tértek haza Kolozsvárra, itt kezdte meg a középiskolát, ám mivel édesapja, a neves igazgató főorvos nem volt hajlandó belépni a Román Kommunista Pártba, körorvos lett Csíkszentkirályon, ahová a család is követte. A szerző aprólékosan fölidézi a csíki esztendők történéseit, ifjúságának szép, de nem könnyű idejét. Kolozsvárott és immár egyetemistaként érte az 1956. évi forradalom híre. Nagy Benedek részt vett a helyi diáktanács programjának megfogalmazásában. Itt és ekkor következett be élete nagy fordulata, amelyet memoárja második, terjedelmes fejezetében (Börtönévek, 1956-1961) örökít meg. Száz napig volt a Securitate fogságában, majd 1957 februárjában a katonai bíróság öt év javítóbörtönre ítélte, amelynek mintegy felét a hírhedt szamosújvári fegyintézetben töltötte le. 1959-ben a Duna-deltába került kényszermunkára, itt volt rabtársa többek között Páskándi Géza, a későbbi híres író is. 1961-ben szabadulhatott, ekkor kezdődött el megkésett ifjúsága. Tíz év múltán szerezhetett egyetemi diplomát történelemtanári szakon, miközben újságíróként is dolgozott. A rendszerváltozáskor kapcsolódott be a kisebbségi politikai életbe az RMDSZ tagjaként. Addig azonban sok-sok nehézséget el kellett viselnie az egyre szigorodó romániai diktatúrában, hiszen a kommunista rendszer őt is meg akarta törni, miközben igaz magyar történelmet szeretett volna tanítani A memoár az immár idősödő emlékező közelmúltban szerzett tapasztalatainak összegzésével ér véget. A kötet a 70. születésnapja alkalmából készült nagy életinterjúval és képmelléklettel zárul. Az erdélyi magyarság, az erdélyi értelmiség II. világháború utáni korszakára, emberi sorsaira kíváncsi olvasók bizonyosan érdeklődéssel fogadják az olvasmányos, tanulságos memoárt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]