Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetése nem véletlenül számít a rendszerváltás legjelentősebb szimbolikus eseményének. Ennek köszönhetően vált mindenki számára nyilvánvalóvá: az ellenforradalmi tételre épített rendszer legitimitása tarthatatlanná vált. A "Nagy Imre-üggyel" és   [>>>]

Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetése nem véletlenül számít a rendszerváltás legjelentősebb szimbolikus eseményének. Ennek köszönhetően vált mindenki számára nyilvánvalóvá: az ellenforradalmi tételre épített rendszer legitimitása tarthatatlanná vált. A "Nagy Imre-üggyel" és magával az újratemetéssel többen is foglalkoztak már: Salamon Konrád Rendszerváltoztató újratemetés (200324367) című kötetében a történéseken, az újratemetésen elhangzott beszédeken túl a Történelmi Igazságtétel Bizottság szerepét részletezte, a Kenedi János által összeállított Kis állambiztonsági olvasókönyv (199623138) második kötetében pedig számos forrás mutatta be azt, hogy a párvezetés és az állambiztonság miként kezelte az újratemetés kérdését. Szekér Nóra és Riba András László, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum két fiatal munkatársának kötete ugyanezt a témát vizsgálja, és mint az előszóból is kiderül: új forrásokat nem használ, hanem a már ismertek másfajta szelekciójával próbál új elemzési keretet adni '89-hez. A szerzők elsősorban az állampárt forrásaira, így leginkább a Politikai és a Központi Bizottság jegyzőkönyveire támaszkodva mutatják be az 1988-89-es eseményeket. A politikai döntéshozatali mechanizmust vizsgálják, azt, hogy az MSZMP miként próbálta irányítani a történéseket, milyen félelmeik voltak a vezető testületeknek, és hogyan igyekeztek az újratemetést a számunkra kedvező kimenetel érdekében felhasználni. Az első részben a társadalomtörténeti dimenziókat, a jóval rövidebb másodikban a politikai, a harmadik részben pedig a jogi és állambiztonsági dimenziókat vizsgálják. Megismerhetjük, hogy a párt vezetői hogyan látták a történteket, milyen vitát indított el az újratemetés, illetve 1956 átértékelése, hogyan lett 1989 januárjára az "ellenforadalom"-ból "népfelkelés", hogyan reagált Grósz Károly miniszterelnök vagy a "reformszárny" képviselői, és hogy az utóbbiak hogyan próbáltak az események részesévé és formálójává válni. A kötet második felében források kaptak helyet, mint például Szabó Miklós egy 1985-ös előadása 1956-ról, Ronald Reagan és Gilles Martinet beszéde a magyar forradalom mártírjai emlékművének felavatási ünnepségén 1988. június 16-án, a párizsi Pere Lachaise temetőben, a Történelmi Albizottság 1989. január 27-i ülésének szemelvényei, a Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnökségének 1989. februári állásfoglalása Pozsgay Imre "népfelkelés" kijelentéséről, a kormány, illetve az ellenzéki szervezetek közleményei az újratemetéssel kapcsolatban. A kötetet a Nagy Imre-üggyel kapcsolatos kronológia zárja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]