1993-ban kezdődött meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű újságíróképzés, és voltaképpen ekkor vált világossá, hogy mennyire hiányzik egy erdélyi magyar sajtótörténeti összefoglaló munka. A nagy monográfia megalkotása természetesen évtizedes feladat lesz, de
[>>>]
1993-ban kezdődött meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű újságíróképzés, és voltaképpen ekkor vált világossá, hogy mennyire hiányzik egy erdélyi magyar sajtótörténeti összefoglaló munka. A nagy monográfia megalkotása természetesen évtizedes feladat lesz, de résztanulmányok folyamatosan születnek, az előzetes kutatások javában folynak, a sajtótörténeti tanulmányok sorra jelennek meg e témában - Cseke Péter tanulmánykötete is egy ezek sorában. A kötet első fejezete (Szellemi tisztánlátás beborult ég alatt) az impériumváltás utáni nehéz évtizedek, a királyi Románia korszakának magyar sajtótörténetéből közöl igen fontos részleteket. A kisebbségi sorba került magyarság sajtója a nemzeti, anyanyelvi megmaradás egyik záloga lett; a szerző e korszak nevezetes lapjainak (Korunk; Erdélyi Fiatalok; Erdélyi Helikon; Pásztortűz) és az Észak-Erdély visszacsatolása után kiadott Termés folyóirat történetét vagy történetének egy-egy vonulatát dolgozta föl. Külön írásokat (Szerkesztői gályapadon) szentel a kisebbségi magyar sajtó nevezetes, sőt, legendás alakjainak, szerkesztő egyéniségeinek (Dienes László, Dsida Jenő, László Dezső, Gáll Ernő). Mind a lapok történetének, mind a szerkesztők portréinak hátterében ott húzódik a korszak magyar, illetve erdélyi magyar művelődés- és szellemtörténete; ez a háttérkép a Korunk esetében az 1930-as évek baloldalisága volt, azután a transzszilvanizmus eszmerendszere, a történeti-táji ihletettség, kontra a valóságnak való szociografikus elköteleződés programja, a népiség és európaiság párhuzamos jelenléte vagy a korszak egyházi irodalma. Külön fejezet (Sajtóviták) foglalkozik az erdélyi magyar sajtó utóbbi hetven évében lezajlott, nagyobb hullámokat vető vitáival. Ezek elsője volt 1937-ben, Makkai Sándor repatriálása nyomán fölvetődött "Nem lehet?" vita, amely arról szólt, hogy vajon a kisebbség megmaradását szolgáló erdélyi magyar értelmiségi áttelepedhet-e Magyarországra, azaz elfuthat-e a kisebbségi sors nehézségei elől, hátrahagyva a szellemi önvédelem harcmezejét? Három tanulmány tárgyalja a szocializmus évtizedeiben, az 1960-as és 1970-es években, az Utunk, az Ifjúmunkás és az Igaz Szó hasábjain lefolytatott vitákat, mintegy jelezve, hogy ezek az évek, évtizedek a romániai kommunista rendszer megengedőbb, "liberálisabb" korszakát képezték. Az utolsó rész (Recepciótörténeti feljegyzések) az erdélyi olvasóközönség befogadástörténeti sajátosságait vizsgálja, például az 1930-as évek "népi triászának" (Ady, Móricz és Szabó Dezső) szellemi hatását az Erdélyi Fiatalok mozgalom íróira, vagy Németh László Tanú című egyszemélyes folyóiratának erdélyi fogadtatását tárgyalja. Az utolsó - vélhetően nagy érdeklődést kiváltó - dolgozat a romániai sajtócenzúra 1919-1989 közötti történetéről ad áttekintést, vagyis Erdély Romániához csatolásától a kommunista diktatúra összeomlásáig eltelt hetvenévnyi kisebbségi sors egyik tipikus elnyomó "intézményéről" ad képet a szerző. A kötet a magyar sajtó történetének fontos művei közé tartozik. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
