A huszadik századi erdélyi magyar irodalom egy méltatlanul háttérbe szorult, hányattatott sorsú, tragikusan fiatalon elhunyt alkotójának, Várady Emesének az életműve kerül most reflektorfénybe. Noha a tehetséges, fiatal lány egyetemre készült, sorsa a történelmi-politikai viharok sodrásában egészen   [>>>]

A huszadik századi erdélyi magyar irodalom egy méltatlanul háttérbe szorult, hányattatott sorsú, tragikusan fiatalon elhunyt alkotójának, Várady Emesének az életműve kerül most reflektorfénybe. Noha a tehetséges, fiatal lány egyetemre készült, sorsa a történelmi-politikai viharok sodrásában egészen másképp alakult: a sors keményen próbára tette családját, szüleit, és velük együtt őt is - valamennyien osztályellenesnek minősültek, Várady Emese induló karrierje pedig derékbe tört (és többé nem is került egyenesbe) az '56 utáni, magyarokat sújtó retorziók miatt. Élete sötét tónusait tovább mélyítette magánéleti boldogtalansága, a Szilágyi Domokos iránt táplált nem múló, reménytelen szerelem. Mindezek visszatükröződnek mind prózai, mind lírai műveiben, amelyekből egyaránt ízelítőt kaphatunk a kötetben. Kántor Lajos előszavát követi önéletrajzi ihletésű, visszaemlékezéses kisregénye, a Palackba zárt üzenet. Ezt követi egy időrendi sorrendbe rendezett, három részbe szerkesztett válogatás a költeményeiből: a sort legkorábbi versei nyitják meg (Emlékek: kamaszkor, oh!); ezeket követik az 1974 és 1977 között, illetve az élete utolsó esztendejében, 1978-ban íródott darabok. A kötetet Szilágyi Domokos Várady Emeséhez írt versei, levelei, valamint Strempel Mártához írt levelei zárják. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]